Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 26. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - Az Országgyűlés 1990. december 18-i zárt ülésével kapcsolatos intézkedésekről szóló Országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Szabad György): - KÓSA FERENC (MSZP)
511 Iván képviselőtársammal együtt egyik kezdeményezője voltam annak a levélnek, amelyet 67 képviselőtársunk aláírásával pár nappal a zárt ülés után a tisztelt Ház elnök éhez eljuttattunk. Levelünkben nem a szóban forgó határozat érvényességét vontuk kétségbe, csupán a zárt ülésen tapasztalt előterjesztési, tárgyalási és döntési mozzanatokhoz fűztünk kritikai megjegyzéseket, ám nem hagytunk kétséget afelől, hogy véleményün k szerint az emlékezetes zárt ülés szabadon választott Országgyűlésünk sajnálatos mélypontja, sőt erkölcsi értelemben szégyene volt. Mivel nem akartuk megsérteni a zárt ülés titkosságra vonatkozó határozatát, levelünket nem tárhattuk a nyilvánosság elé, de arra kértük Szabad György elnök urat, hogy nyilatkozatunkat szíveskedjék az Országgyűlés tagjainak a tudomására hozni. E kérésünk azonban a mai napig nem teljesült. Őszintén szólva nem értjük, mi akadálya volt kérésünk teljesítésének. Időközben, január 21én dr. Eörsi Mátyás képviselőtársunk indítványt nyújtott be, amelyben javasolta a zárt ülésen megvitatott kérdések, felszólalások és az ott elfogadott határozatok titkosságának feloldását. Az Országgyűlés, mint valamennyien emlékszünk rá, a javaslatot 127 "nem" szavazattal, 91 "igen" és 17 tartózkodás ellenében elutasította. Sokan sajnálattal tapasztaltuk, hogy MDFes és Kereszténydemokrata képviselőtársaink közül senki, a Kisgazdák közül ketten és a FIDESZtől is csak ketten vélték úgy, hogy a titkosságot fel kell oldani. Csupán a Szabad Demokraták és mi, Szocialisták szavaztunk egységesen a nyilvánosságra hozatal mellett. Ilyen előzmények után csak örvendhetünk, hogy immár a Kormány is, és a bizottságok is a nyilvánosságra hozatal mellett foglaltak állást . Tulajdonképpen itt be is fejezhetném a hozzászólásomat, de mivel szeretnék békében élni a lelkiismeretemmel, emberi és állampolgári kötelességemnek érzem, hogy néhány közérdekű megjegyzést tegyek a történtekkel és főként a történtek tanulságaival kapcsol atosan. Mindenekelőtt elismerem: bizonyos körülmények között szükség lehet nemcsak a Kormány, hanem a Parlament zárt ülésére is. Úgy vélem azonban, a decemberi zárt ülés elrendelése nem volt indokolt. Képviselőtársaim emlékezhetnek, a zárt ülésen is említe ttem, most is hangsúlyozni szeretném, hogy az Öbölválsághoz való lehetséges és szükséges viszonyulását a japán parlament napokig tartó nyílt vitában vajúdta ki, mégpedig a lehető legszélesebb nyilvánosság előtt. Mivel október közepe táján éppen Tokióban v oltam, mindezt a japán televízióban láttam és hallottam, tehát joggal tanúsíthatom. Azóta valamennyien tanúi lehettünk annak is, hogy az Egyesült Államok képviselőtestületei személy szerinti szavazással súlyosbított nyilvános ülésen alakították ki végső ál láspontjukat. Nyílt ülésen döntött a francia és az olasz parlament is. Sorolhatnám a példákat, de azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló, hogy az említett országok valóban szuverén és valóban demokratikus országok és ennek megfelelően cselekedtek. Mármos t ha igaz az, hogy mi itt valamennyien szuverén és demokratikus Magyarországot akarunk, akkor nem értem, miért nem követtük e tekintetben is az említett országok példáját, miért zártuk magunkra az ajtót és miért titkolóztunk országvilág előtt. Az eltitkol t szuverenitás éppoly fából vaskarika, mint a zárt ajtók mögötti demokrácia. Az a határozott véleményem, hogy az efféle nyakatekert hókuszpókuszok jogos viszolygást válthatnak ki a Parlamenttel szemben. A magyar népnek elege volt már abból, hogy a feje fö lött és a háta mögött döntsenek a sorsáról. Ha csak a XX. századi történelmünket nézzük, így kényszerültek nagyapáink az első, apáink a második világháborúba, így szakadt a nyakunkba a trianoni trancsírozás, Auschwitz és a Donkanyar, így hatalmasodtak el fölöttünk a fehér és a vörös diktatúrák, és ne szépítsük a dolgot, akaratunk és tudtunk nélkül, a fejünk fölött és a hátunk mögött így tereltek be minket egy olyan adósságcsapdába, amelynek következményeit még az unokáink is nyögni fogják.
