Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - HERCZEG JÁNOS (KDNP)
446 Mindazonáltal bízom abban, hogy felső lázadások, törvénytelenségek nélkül is elérhető még a magyar termőföld magántulajdonba adása, a szövetkezeti gazdasági forma megújulása és más területek lehet őség szerinti kárpótlása. Ha nem hinnék benne, nem nyújtottam volna be többek között módosító javaslataimat sem. Kérem, majd támogassák azokat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon és középen.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Következő felszólalónk Herczeg János, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője. Átadom a szót. Felszólaló: Herczeg János (KDNP) HERCZEG JÁNOS (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Többször elgondolkodtam azon, akik itt ülünk körben ebben a Házban, tulajdonképpen megszállott emberek vagyunk. Megszállottai annak a fanatikus gondolatnak, hogy egy romhalmaz után, a múlt rendszer által gazdaságilag, erkölcsileg romba döntött Magyarország után egy új Magyarországot akarunk építeni. Megszállottai, fanatikus hívői vagyun k. Vállaljuk népünk előtt a népszerűtlenséget is azért, mert a múlt rendszer által ácsolt keresztet felvesszük és visszük. Visszük a keresztet zokszó nélkül vagy hittel, akarással, azt a keresztet, amelyet előttünk ácsoltak nekünk azok, akik igyekeztek a n ép életszínvonalát úgy megtartani, hogy most a nép egy része az áremelések miatt siratja a régi rendet. Mi kénytelenek vagyunk árat emelni, azt a rosszat is viselni, vinni, amit örököltünk. Fanatikus hittel hiszünk mégis abban, hogy itt lesz egy új Magyaro rszág, a romhalmazon, a gazdasági csődön, gazdasági válságon keresztül egyszer eljutunk oda, hogy mégiscsak megindul egy normális élet. Rettentő nehéz helyzetben vagyunk. Visszük a keresztet, ugyanakkor sokan hálátlanok ebben az országban, szidnak, minket köpködnek le, azokat, akik visszük a keresztet és nem azt, aki csinálta a keresztet. Elérkeztünk nagy hitünk, nagy akarásunk jelentős állomásához, a gazdasági rendszerváltáshoz. Eddig alkotmányos rendszerváltás volt, alkotmányos dolgokat műveltünk, most az onban már hozzányúlunk a gazdasági élet komolyan megoldásához. Az ország szekere kátyúban van, sajnos nagy kátyúban. Engedjék meg nekem, hogy egy kicsit aggodalommal nézzem, ahogyan nekigyürkőzünk a kátyúból való kiemelésnek. Miért? Ahhoz, hogy jogszerűen valamit eredményesen véghezvigyünk, ahhoz átgondoltság kell, megfelelő nekikészülés kell. Mi nem ezt csináljuk. Jó, igaz, mentségünkre szolgáljon az, hogy az idő sürget, törvények halmaza áll előttünk, amit meg kellene hoznunk, meg kellene teremtenünk, azo nban mégsem fogadható el igazán ez a mentség. Nem lett volna szabad ilyen két nagy horderejű kérdést, mint kárpótlás kérdése és a földkérdés, egyszerre, együtt tárgyalni. Két komoly dolog, ami két külön tárgyalási vonalat követel. Mit csinálhatunk? Itt van egy törvénytervezet ezzel a két nagy komoly problémával elénk rakva. Vessük el, utasítsuk el, ne szavazzuk meg? Mi történik, mikor lesz itt újból egy ehhez hasonló törvénytervezet beterjesztve? Közben a parasztság várja a földet, foglalja el a földeket. T árgyalnunk kell, elő kell vennünk, véleményem szerint azt kellett volna csinálnunk, hogy fontossági sorrendet tegyünk a két nagy kérdés között. Én nem tehetek róla, de mindig külön gondolkozom a kettőről, a kárpótlás és a földkérdés helyretételéről. Fontos sági sorrend szerint véleményem szerint először a földkérdést kellett volna előrevenni, mivel a magyar mezőgazdaság ilyen bizonytalanságban nem tartható tovább. A termelőszövetkezetek, a gazdaságok nem tudják, hogy mit csináljanak, szántsanak, vessenek, mi lesz velük, hogy tervezzenek, nem beszélve a parasztságról, amelyik várja a földet. Immár egy év eltelt a rendszerváltás óta, és nem érti meg, hogy miért nem oldjuk meg ezt a kérdést, hiszen szántani, vetni kellene, mert pár hét múlva itt a tavasz. Fontos sági sorrendben ezt kellett volna először tárgyalnunk, tehát a földkérdést, kapcsolva a szövetkezési törvénnyel és az általános gazdasági hitel kérdésével.
