Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP)
442 forgalmi értékben gondolkodunk. Ebben a körben úgy érzem, hogy jelentősen fel kell javítani a törvényt a lehetőségek határain belül, és így megteremteni azt a nemzeti konszenzust, ami elfogadhatóvá teszi a károsultak körének, hogy ezt a törvényt elfogadja, és egy konszenzuson alapuljon, azzal a feltételle l, hogy nem igazi kérdésfeltevés a privatizációreprivatizáció kérdésfeltevése annyiban, hogy az Alkotmánybíróság ezt követően is kimondhatja jogszabályokról, hogy mindazokban a jogszabályokban, ahol az állam a klauzulákkal kártalanítást vállalt, ott kötel es helytállni, amikor a fizetőképessége ezt megengedi, vagy meg kell várnunk ezzel az Alkotmánybíróság döntését. Nem látok más kitörési pontot, hogy a kártalanítás elve ne sérüljön. Miért állítottam, hogy nem vitás, hogy van egy pontja a földkérdésnek és a kártalanítás kérdésének – itt a logika egy kicsit visszafele működött, hiszen volt egy meghirdetett program, és a meghirdetett programtól, a földkérdésből érkeztünk el a kártalanítás kérdéséhez – , ami nem túl szerencsés. Úgy gondolom, hogy talán szerencsé sebb lett volna egy olyan csomagtervben tárgyalni a földkérdést, ahol a földkérdés mellett a földhasználat, a földvédelem, akár a vadvédelem, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, szövetkezeti átalakítási törvény és – a végére teszem, de az elejére kellett voln a mondanom – a mezőgazdasági hitelfeltételek kerülnének tárgyalásra. Ebben a körben tudnám hova kötni a földtulajdon kérdését, elismerve azt az igényt, hogy igenis, ahhoz, hogy a mezőgazdaság működőképes legyen, tulajdonos kell a földnek. Ezért engedtessék meg, hogy itt egy tamáskodásomat kifejezzem: ha a visszaigénylők nagy többsége – nem akarok direkt számokat mondani – olyan nagyságrendet igényel vissza, ami mai ismereteink szerint a működőképes gazdaság és a modern gazdaság kialakítására nem alkalmas, a kkor nekünk rögtön mellé kell lépni egy törvénnyel, hogy ez a föld valahogy kiegészíthető legyen, és milyen módon egészíthető ki annak érdekében, hogy valóban egy működőképes gazdaságot teremtsünk. Még az általános vitában engedjék meg, hogy elmondjam – am iről az általános vitában ebben a teremben még nem beszéltünk – , ideje volna az új Parlamentnek az új gondolkodásban és a piacgazdaságban arról is beszélni, hogy mit értünk a politika, a jog és a gazdaság kapcsolatán. Mert én nem hirdetnék meg ma olyan pro gramot, hogy Magyarországon farmergazdaság kell, és nem hirdetnék meg olyan programot, hogy Magyarországon szövetkezeti gazdaság kell, a következő miatt. Engedjék meg, hogy egy kártyás hasonlattal éljek. A politika vegyen részt a lapok osztásában, a jog ve gyen részt a licitrendszerben, de csak a kártyások, a játékosok, a tulajdonosok, a gazdaság szereplői legyenek ott a kártyaasztalnál, és csak ők játszhatnak. Mit jelent ez a mezőgazdaság szempontjából? A mezőgazdaság szempontjából azt jelenti, hogy én el t udok fogadni egy virágzó farmergazdaságot, de el tudok fogadni egy dán típusú szövetkezetet is. Nem tudom elfogadni a kolhozt. De ne mi határozzuk meg, hogy mi lesz itt, hanem határozza meg a gazdaság. Mi a játékfeltételeket határozhatjuk meg a jog oldalár ól. És ezért úgy gondolom, mindenképpen tisztázandó kérdés, mi az, amit mi akarunk, és mi az, amit tehetünk ezekben a kérdésekben. Hölgyeim és Uraim! Én úgy gondolom, nagyon sokféle vélemény hangozhatott el, vagy közelálló vélemény a Kereszténydemokrata Né ppárt frakciójából, és mi nagyon kemény műhelyvitában, egymást is győzködve azon igyekszünk, hogy a közeljövőben egy egységes csomagtervet adjunk be, amit a frakció többsége vagy egésze elfogad annak érdekében, hogy valóban ebben a kárpótlási törvényben mi nél hamarabb megpróbáljuk megteremteni azt a nemzeti konszenzust, amivel kialakíthatunk egy új tulajdoni rendszert ezzel a kárpótlási törvénnyel, fönntartva azt az álláspontot, hogy természetesen mindazokban az esetekben, amikor az Alkotmánybíróság másként dönt, akkor az Alkotmánybíróság döntését mint törvénytisztelő törvényhozó mindig tiszteletben fogjuk tartani, és akként kell eljárni. Én úgy érzem, hogy ebben az áldatlan vitában ez lehet egy olyan kitörési pont, ahol a privatizációreprivatizáció kérdésk öre már nem gyakorlati kérdéskör lesz, hanem ezzel egy új tulajdoni rendszernek az alapjait lerakhatjuk, ugyanakkor másik oldalról nem sérül az az erkölcsi elv,
