Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PÁLOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
432 Kétségtelenül izgalmas az időpont. Itt a parlamenti vita során négy időpontot vetettek fel a képviselők, érzésem szerint a második áll a legközelebb az igazsághoz. 1939, 1945 – és itt a 600/1945. számú miniszterelnöki rendelet utáni földtulajdoni állapotot értem – , 1947 és 1949. Ha már egyszer felső limitet szabunk, és a tisztelt Ház úgy fogja elfogadni a törvénytervezetet, hogy egy bizonyos határon túl már nem ad kárpótlást, akkor azt hiszem, a legigazságosabb megoldás 1945 lenne. Ekkor már a nagybirtokrendszer megszűnt, a mamutvállalatokat lényegében állami tulajdonba vették, azonban a kisebb, és a társadalom szempontjából ma is lüktetést jelentő üzemeket még meghagyták, itt valamilyen formában ezeknek kárpótlást kellene biztosítani. Mérlegelés körébe tartozik ez, én azok fele hajlok, akik azt vallják, hogy 1945 után egy felső limit megszabásával a tulajdoni állapotot valam ilyen formában rehabilitálni kell. Nagyon érdekes volt számomra a különböző pártok véleménye a kárpótlási törvénnyel kapcsolatban. A Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából két markáns álláspont jutott érvényre: Soós Károly Attila és Tardos Márton állásp ontja. Koncepcióját tekintve a kettő között nem sok különbség van (az SZDSZ padsoraiban derültség) , intonálását tekintve igenis van. Soós Károly Attila a fejenkénti 20 ezer forintos kárpótlásával egy olyan nehéz tételt vállalt magára, mint a Kormány a 100 napi programjával. Soós Károly Attila azt hiszem, hogy maga sem gondolja komolyan, hogy 1/4 Trabant vagy 15 autógumi árán lehet olyan magánvállalkozásba kezdeni, ami alkalmas lesz arra, hogy az egész magyar társadalom gazdasági szerkezetét átalakítsa. Tar dos Márton az angol példára hivatkozott, de sajnos az egy kicsit fals, mert Angliában alapvető tulajdonváltozás nem következett be. Tudjuk, hogy a Munkáspárt által vezérelt és egyre nagyobb állami beavatkozás a gazdaságba program azt jelentette, hogy az an gol gazdaság kezdett elnehezedni, egyre nehezebben volt az állami vagyon kezelhető. Ezért a thatcherizmus azt követte, hogy privatizált és az állam által produkált vagyont visszaadta, illetve elosztotta magánkézbe. Itt azonban nem erről van szó. Nálunk arr ól van szó, hogy az embereket megfosztották a tulajdontól, a kialakult több mint 90%os állami tulajdon, és ennek kell valamilyen formában megoldani a privatizálását vagy a reprivatizálását. Orbán Viktor álláspontjával két tekintetben nem értek egyet. Egyr észt a FIDESZ kétségtelenül egy kedves és színes politikai csoport a magyar Parlamentben, még akkor is, ha nem biztos, hogy eszmei alapon, hanem életkor alapján szerveződött. Ma már kétségtelenül markáns politikai arcot vett fel, a progresszív erők közé so rolom. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy nemcsak a FIDESZ képviseli Magyarországon az ifjúságot, hiszen van Ifjú Demokrata Fórum, van Ifjú Kereszténydemokraták Uniója és még egy sor olyan ifjúsági szervezet, amelyik ugyancsak része a magyar fiatalságnak . Nem vagyok benne biztos, hogy mindegyikük azt az álláspontot képviseli, hogy most egy nagy nemzeti összeborulással rendezzünk egy népi osztozkodást, és akkor mindenki kap valamit a magyar társadalom javaiból, ami különben meglátásom szerint működőképtele nné tehetné a gazdaságot. Abban igaza volt, amikor 1989. június 16án a Hősök terén azt mondta, hogy azzal a képletes koporsóval az ő fiatalságuk egy része is a föld alá került, hiszen dolgozhatnak azért, amit mások prédáltak el, de az az érzésem, hogy van nak olyanok, akiknek életük alkonyán sokkal nagyobb sérelmük az, hogy alkotó fiatalságuk, egész alkotó életük eltelt abban, hogy az elvett javaikat mások elprédálták, és még abban az örömben sem részesülhetnek, hogy valamit visszakaphatnak ebből. (A Kisgaz dapárt padsoraiban szórványos taps.) A fiatalok előtt a jövő. A magyar gazdaság minden emberi számítás szerint az évtized hátralévő részében tökéletesen talpraáll, addig ők még csak 30 valahány évesek lesznek, és arra is számítaniuk kell, hogy amit őseik, eleik most megspórolnak, megtakarítanak, megszereznek, vagy esetleg visszakapnak, ennek majd az örökösei lesznek. Azt hiszem, hogy itt senki sem úgy kezdte, hogy a készbe ült be, valamennyiünknek jutott egy olyan feladat, olyan teljesítés, hogy meg kellett dolgoznunk azért, amink van. Nyers Rezső álláspontja közgazdász szemmel közelítette meg a problémát. Egy mondatát szó szerint feljegyeztem; azt hiszem, hogy ez az MSZP elkötelezettségét jelenti, ami igen
