Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP)
419 egyegy csikót; van rajta 3 tehén, 2 növendék bika, 10 anyasertés egy apaállattal, 40 darab anyajuh, 50 – 60 darab süldő, 400 darab tojóhibrid, és leadott az idén 40 darab hízót. A téeszeknek, ő azt mondja, 5 00 holdon sincs ennyi állatuk. De még arra hadd mutassak rá, a kisgazdák nagyszerű, hogy úgy mondjam, kombinatív készségére: ha ez az ember most csak 20 tehenet tartana, semmi mást, szaladhatna a tévéhez panaszra, meg csinálhatná a jelenetet, hogy kiönti a tejet. Egyébként, a parasztok soha nem öntöttek ki tejet a harmincas években. A harmincas években is volt tejmizéria, éppen úgy, mint most, tisztelt Ház. 1935ben, 1936ban 6 és 8 fillérért adtak egy liter tejet a tejpiacon. A parasztasszonyok, a tanyai p arasztasszonyok úgy segítettek magukon, hogy sajtot nyomtak a tanyán, hogy ne kelljen a savót becipelni a városba. A savót odaadták a malacnak, a sajtot 10 – 20 kilójával bevitték a tejpiacra, letették az asztalra, adták amennyiért vették, egy dekát vissza n em vittek, egy dekát fel nem halmoztak és a szegény ember is hozzájuthatott az olcsó tejtermékhez. Ezt a nagyüzem nem tudja megcsinálni. (Juhász Pál közbeszólása.) Nem baj kérem, ez igaz, az előbb is rámutattam arra, hogy ezt a paraszti nyomort azután a B. Szabó Istvánok enyhítették azzal – jó, hogy közbeszólt Juhász képviselőtársam – , hogy tejszövetkezeteket szerveztek, a tejszövetkezetek folytán gyönyörűen megszabadultak a parasztasszonyok a nyomorúságtól, de a Rákosirendszer azt elvette tőlük, és most ott tartunk, hogy elölről kell kezdeni, de elölről fogják kezdeni. A paraszti nyomor nem ott volt, hanem ott, amikor petróleumos rongyot csavartak Jászboldogházán egy parasztgazda lába ujjára, amikor holtra verték és azzal jött magához, hogy meggyújtották a petróleumos rongyot. Nagyon jó, hogy közbeszólt igen tisztelt Juhász képviselőtársam, mert legalább elmondom – különben elfelejtettem volna – , az, hogy mindenki egyformán szenvedett, ez hazugság. Annak nem csavartak a lábára petróleumos rongyot, aki így mond, és nem ült a halálzárkán négy hónapig, mint jómagam. Lebecsülése – aki ilyet mond, hogy mindenki egyformán szenvedett – azoknak a szenvedéseknek, akik valóban komolyan szenvedtek. (A Kisgazdák és az MDF padsoraiban taps.) Igen tisztelt Füzessy képvis előtársammal nagyon egyetértek abban, amikor azt mondta, hogy az Alkotmánybíróság több kérdést nyitva hagyott. Hadd olvassak fel néhány sort az indokolásából: "Ha igazolni lehet, hogy a volt tulajdonosok kedvezményezésével az állami tulajdon lebontásának t ársadalmi összeredménye kedvezőbb lesz, mint egyenlő elbánás esetén, és ha a tényekből egyértelműen következik, hogy más, a nem tulajdonosokat nem diszkrimináló eljárás ezt az eredményt meg sem közelítené, akkor a nem tulajdonosok nem hivatkozhatnak arra, hogy az Alkotmány 76/6. §ában biztosított jogokat megsértették." De továbbmegyek: azt mondja az igen tisztelt Alkotmánybíróság indokolása: "ki kell mutatni ebből kifolyóan, hogy mi a volt tulajdonosok közötti különbségtételnek az objektív alapja." Ezzel k apcsolatban hadd mondjak el saját életemből egy epizódot. Tekintettel arra, hogy 56os múltam miatt ügyvéd nem lehettem 1963 után, így a szolnoki Kertészeti Vállalatnál helyezkedtem el, mint segédmunkás, de ezért nem kívánok külön kárpótlást. A szomszédunk ban dolgozott egy bolgárkertész, aki nagyszerű kertész volt. Egymáshoz jártunk tapasztalatcserére. Egyszer azt vettem észre, hogy az én kertész barátom felcsapott zöldségkereskedőnek. Azt láttam, hogy amíg kertészkedett, addig egy rossz lova volt, amikor k ereskedett, egymás után vette az autókat. Egyszer megkérdeztem az én kedves kertész barátomat: mondja, melyiket volt jobb csinálni, kertészkedni vagy kereskedni? Azt válaszolta: én szerettem kertészkedni, de ha azt az összeget, amit én a kereskedelemből sa ját tevékenységem folytán kapok, a kertészetből akarnám megkapni, akkor öt segédmunkást kellene alkalmaznom, akiket reggeltől estig hajtanék, de akkor rám fognák, hogy piszkos kizsákmányoló kulák vagyok. Így kereskedek, de azt mondja – a múltkor odaszólt n ekem Szolnokon: Mizsei bácsi! okvetlenül szerezzék vissza a parasztoknak a földet, mert kereskedni csak úgy tudunk, ha lesz, aki termel. Hadd mutassak rá a különbségre a kereskedő és a földműves között, részben a szerepét, részben a lehetőségét illetően. A kereskedő szerepe az, hogy az árut a termelőtől a fogyasztóig közvetítse. Új árut nem állít elő, az inflációnak a megfékezésében így nem vesz részt.
