Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
414 Körülbelül egy hete, vasárnap hallgattam a Kossuth rádiót, ahol egy riportműsor volt gazdasági vezet őkkel, s valamelyik gazdasági vezető, egy nagy magánvállalkozás elnökvezérigazgatója arról panaszkodott, hogy míg a Némethkormány idején tudott vállalatokat venni a privatizációval összefüggésben, a jelenlegi kormány alatt erre sajnos nem képes. Azt mond ta, hogy rendkívül lassan zajlik a privatizációs folyamat. Szeretném fölhívni a figyelmüket arra, hogy ezt az interjúalanyt úgy hívják, hogy Széles Gábor, aki az MDF elnökségi tagja, akit aligha lehet azzal vádolni, hogy az SZDSZ szakértője lenne ebben a k érdésben. Úgy tudom, hogy mind a hazai, mind a külföldi szakértőknek jelentős része – persze, nem mindenki – úgy gondolja, hogy a privatizáció nem elég gyorsan, nem elég hatékonyan halad, úgy tudom, hogy Kupa Mihály miniszter úr is ezen az állásponton van. Ehhez képest szintén körülbelül 23 héttel ezelőtt egy interjú készült Csepi Lajossal – aki egyébként kitűnő szakember – a Heti Világgazdaságban. Tőle is megkérdezték, hogy mi erről a kérdésről a véleménye. A legnagyobb meglepetésre azt mondta, hogy neki az a baja, hogy a privatizáció túl gyorsan halad. Úgy vélem, tisztelt Országgyűlés, hogy ilyen körülmények között balgaság lenne, ha az SZDSZ nem változtatna álláspontot és nem próbálna meg mindent megragadni annak érdekében – akár a kárpótlás ügyét is – , hogy a privatizáció jelentősen fölgyorsuljon. Ez – Tisztelt Ház, tisztelt Kósa Lajos! – a magyarázata annak, hogy az SZDSZ megváltoztatta az álláspontját, és úgy gondoljuk ma is, hogy ez helyes volt, mert a privatizáció az ország talán egyik legfontosabb ü gye, ezáltal talán sikeresebben és gyorsabban kerül megvalósításra. A becsületességgel kapcsolatban, tehát azzal kapcsolatban, hogy a saját javaslatunk mit jelent, hadd emlékeztessem az Országgyűlést a Kormány előterjesztésének egykét összetevőjére. Ú gy gondolom, hogy az eddigi vitában nem hangzottak el a kormánykoalíció, a Kormány részéről azok a kellő információk, amelyek az Országgyűlésnek vagy a közvéleménynek megmutatnák, hogy egyegy rendelkezésnek milyen következményei lesznek. Az egyik ilyen re ndelkezése a Kormány előterjesztésének azt tartalmazza, hogy az állami vállalatok privatizációja során az állami vagyon 520%át kell a kárpótlási jegyekre felhasználni. Van egy pontja ennek az előterjesztésnek, ami azt mondja ki, hogy ha valamely vállalat ot egy vállalkozó teljes egészében meg kíván venni – tehát annak 100%át – , akkor a Kormány, a Vagyonügynökség dönthet úgy is, hogy az 5% alá megy, a teljes vállalatot annak a vállalkozónak fogja eladni, aki azt a vállalatot hajlandó megvenni. Kérdezem önö ket: mit gondolnak, mely vállalatok lesznek azok, amelyeket valaki teljes egészében meg akar venni, és mely vállalatok lesznek azok, amelyeket nem kívánnak ily módon megvásárolni, amelyeket a kárpótlási jegy tulajdonosainak oda lehet adni? Azt hiszem, hogy a válasz eléggé egyértelmű: a jó vállalatok, nyereséges vállalatok fognak egyegy magyar vagy külföldi vállalkozó kezébe kerülni, míg azok a vállalatok, amelyek veszteséget veszteségre halmoznak, a kárpótlási jegy kapcsán azoknak a kezébe kerülnek – a Kor mány előterjesztése alapján – , akik ilyen módon részt vehetnek a privatizációban. Egy másik rendelkezés – Tisztelt Ház! – a Kormány előterjesztésében azt mondja ki, hogy a kárpótlás során az elvételkori, tehát a kár elszenvedésekori értéket kell figyelembe venni. Szeretném fölhívni az önök figyelmét, hogy ez egy nagyon nagy csapdát jelenthet, ennek a lényege ugyanis az, hogy ha valakinek, akinek 1951ben vagy azt megelőzően egy családi házát elvették, amely családi ház megérne 1520 millió forintot, az kb. pár tízezer forint kárpótlást fog kapni a Kormány előterjesztése értelmében, hiszen 194748ban az ingatlanárak meredeken zuhantak. Mért zuhantak ezek az ingatlanárak? Azért zuhantak, mert a veszély már reális volt, hogy ezeket az ingatlanokat el fogják ve nni, tehát nem volt értelme megtartani őket. Olyat is hallottam, hogy valaki nyúlért odaadta a családi házát vagy lakását, mert a nyulat meg lehetett enni, míg a házat holnap elvehették tőle. Ilyen módon az ingatlanok teljes mértékben elértéktelenedtek. Ez ekért az elértéktelenedett értékekért kívánja most a Kormány kárpótolni a volt tulajdonosokat.
