Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ZSUPOS LAJOS (MDF)
412 akik a bolsevik eszméktől felvértezve hirdették a rendszer magasabbrendűségét, cserébe ezért hűbéri jogokat kaptak, hanem azokra is, akik rájátszottak a rendszer gyengéire, mialatt a hatalomnak hódoltak, és fennen hírdették az önmegtartóztatás nemes eszményét, keményen megsarcolták az egyre szegényedő közös kasszát. Ezek az emberek harácsolásuk révén már felépítették a kommunizmust – legalábbis saját maguk számára. Továbbá az állampolgári jogon adott kárpótl ás térítésmentes. Úgy gondolom, hogy az ingyen osztogatott kárpótlási jegyek nem érnék el a kívánt hatást, csupán a spekulációnak kedveznének. Azt hiszem, nem mondok újat azzal, ha azt mondom, hogy az ingyen, térítésmentesen kapott javakat az emberek nem t udják értékelni. Erre az elmúlt évtizedekben a példák sokasága volt. Az ajándék kárpótlási jegyekkel ugyan a privatizációt lehetne segíteni, de a volt tulajdonosok nem éreznék a kárpótlási szándékot, míg azok, akiknek tulajdona nem volt, legfeljebb váratla n ajándékot látnának benne. Támadható ez az érvelés, illetve ez a koncepció abból a szempontból is, hogy feltételezi, hogy a túlzott központosítás révén a mai állam rendelkezik azzal a vagyonnal, amit elvontak. Ez szerintem alapvető tévedés, mert nem számo l azzal a mértéktelen pazarlással, ami az országban végbement. Csak épp érintőlegesen mondjam a beruházás területéből: a nehézipar mértéktelen fejlesztése, BősNagymaros, Jamburg, eocénprogram – a sort lehetne folytatni a kiszolgáltatott, egyoldalú kereske delemmel, a semmittévő bürokratikus pártintézményekkel vagy a vendég- és vadászházak kiépített hálózatával. A többletelvonás ezekre szolgált fedezetül. Meg kell mondani nyíltan, hogy a központosított pénzeket részben az úgynevezett szocialista gazdaságpoli tika feneketlen zsákja nyelte le, másrészt a hatalmat szolgáló bürokrata apparátus mohó étvágya emésztette el. Ezek után ezt a réteget még kárpótlásban is részesíteni – úgymond állampolgári jogon, ahogy ezt a koncepció mondja – nem lenne igazságos, azon tú l, hogy reális számítások szerint kivihetetlen is. Fel kell tenni a kérdést: mi hát a törvényjavaslat célja? Én úgy fogalmaznám meg, hogy a gazdaság működőképességének megőrzése mellett részleges kárpótlást nyújtani a volt tulajdonosi körnek, illetve leszá rmazottainak, és ezen keresztül megnövelni e réteg lehetőségeit arra, hogy a társadalomban egykor elfoglalt helyüket és szerepüket visszaszerezhessék. Tekintettel a kárpótlás részleges voltára és szűkös körére, a magam részéről csak azokat vonnám e körbe, akik a kár elszenvedésekor magyar állampolgárok voltak és állampolgárságukat azóta is fenntartották. Mint egyéni képviselő választóim nagy többsége nevében is mondhatom, el tudják fogadni azt a tényt, hogy a föld vonatkozásában gyakorlatilag 9899%át úgys zólván, vagy 99%ában hiánytalanul visszakapják az általuk elvett földet. Egyébként is a magyar ember, úgy gondolom, hozzászokott ahhoz a nehéz körülményekhez, ami évtizedek, de évszázadok óta ér bennünket. És azt hiszem, hogy az ember ebben az országban h ozzászokott a veszteségekhez is – kénytelen volt. Ennek ellenére nem akar a magyar paraszt véres összetűzéseket, újabb atrocitásokat és legkevésbé patakokban folyó vért. Ha ezek az emberek méltányos kárpótlást kapnak a számukra elvesztett vagyonért, az elv eszett vagyonrészt úgy tekintik, mint azt az árat, amit az új társadalmi rendért fizetnek. A közügyek iránt érdeklődő ember tudja és ismeri az ország jelenlegi helyzetét. Az emberek többsége érzi, hogy teljesítőképességük egy nagy betegségből épp lábadozó ember teljesítőképességéhez hasonlatos. A túlterhelés itt katasztrófaveszéllyel jár. Én úgy tapasztalom, az emberek türelmetlenül várják a kárpótlási törvényt, de ugyanakkor azt is elvárják tőlünk, hogy mielőbb teremtsünk olyan feltételeket az országban, h ogy aki dolgozni akar, legyen az tulajdonos vagy tulajdon nélküli, dolgozhasson, munkája után legyen biztos megélhetése. Tisztelt Ház! Amikor kárpótlásról beszélünk, akkor a múltról szólunk. De a jövő mindennél fontosabb. Ahhoz, hogy a mostani, az ország t örténelme során oly ritkán adódó lehetőséggel élni tudjunk, az átalakulás folyamatát tragikus veszteségek nélkül kell megérjük.Ehhez az szükséges, hogy reálisan vessünk számot erőinkkel, a cél érdekében energiánk java részét megőrizve a kibontakozást, a ga zdasági válságból való kijutást kell segíteni.
