Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György):
410 megvan a készség arra, hogy azt az időveszteséget, amelyet a Kormány a törvényjavaslat késedelmes benyújtásával okozott, hely rehozza. Ugyanis ezeken a helyeken már most megelőlegezik a törvény hatályba lépését, mondván: a tavaszi munkát már most el kell kezdeni, előbbutóbb biztos lesz valamilyen törvény, ami alapján majd ősszel korrigálni lehet a mostani megegyezést; aki többet kapott, mint járna neki, az kifizeti a bérletet, aki kevesebbet, az pedig ősztől megkaphatja a teljes járandóságát. Tehát van lehetőség az értelmes megegyezésre, mert az erőszakos földfoglalások és azok támogatása csak a falusi lakosság megosztására és eg ymás elleni felbújtására vezethet. Igen csúnya példa erre az újfehértói földfoglalás, amit még a helyi Független Kisgazdapárt sem támogatott, ahol olyan ember is mért ki magának földet, akinek – illetve felmenőinek – korábban sohasem volt. Ezek után viszon t el kell mondanom, igencsak csodálkozom azokon a képviselőkön, különösen, akik a kormánypártok padsoraiban ülnek, hogy ezt a javaslatot, amely voltaképpen a tulajdonviszonyokat kívánja rendezni, újabb és újabb tetemes költségkihatású igényekkel bombázzák. Nincs kétségem afelől, hogy akik megjárták az ÁVO pincéit, a különböző börtönöket, vagy éppen hosszabbrövidebb ideig a nagy testvér vendégszeretetét élvezték, igazságtalanságokat szenvedtek. De itt például felsorolhatjuk azokat is, akiket csak kitelepíte ttek, elbocsátottak állásukból. Meddig menjünk el? Akit '56os szereplése miatt kirúgtak az orvosi egyetemről és segédmunkásként él azóta is, most mivel kárpótoljuk? Kapjon orvosi diplomát? Ugye, ez azért túlzás. Mennyi kárpótlást kapjon, aki tíz évet tölt ött hadifogságban, s mennyit, akit csak nem szeretett a főnöke és mindig kihagyta a fizetésemelésből, a prémiumokból? Vane erre mércénk? Visszaadhatjuke azokat a hónapokat, éveket, évtizedeket néhány forinttal? A válaszom: Nem! S mielőtt valaki még legyi ntene s azt mondaná, könnyű nekem itt beszélni harmincéves fejjel, ez igaz. De az is igaz, hogy családom révén – hiszen olyan birtokkal, kastéllyal rendelkeztünk – a reprivatizációval, illetve az egyéb, nem vagyoni károkért történő kártérítéssel igencsak j ól járnék. De én tisztában vagyok azzal, hogy mit bír el még ez az ország, szabade még újabb számlákat benyújtani. És úgy látom, hogy éppen azok, akiket közvetlenül vagy közvetve a legtöbb kár ért az elmúlt közel félévszázad alatt, vágynak a legkevésbé va lamiféle revansra, sokkal inkább tesznek – és már eddig is tettek – azért, hogy az ország sorsa egy kicsit jobbra forduljon. S itt megjegyzem, előrevetítve a remélem hamarosan tárgyalandó egyházi vagyonoknál az egyházak is a nemzet érdekeit tartják elsősor ban szem előtt. Amely szemléletmód az egyházakat nem pártokká teszi, hanem a krisztusi gondolkodást tükrözné, amellyel az újra misszionalizálandó Európa számára hazánk ennyi hányattatás után is példát mutathatna. Nem értem, hol voltak azok decemberben – am ikor az idei költségvetést tárgyaltuk – , akik most további terheket rónának a költségvetésre és ezáltal mindnyájunkra. Vagy úgy gondolják, mi csak szavazzuk meg, a többi legyen a pénzügyminiszter úr gondja. Végül is egy lehetősége neki is van: felhívja a N emzeti Bankot, hogy a következő hetekben kibocsátandó új 5000 forintosból ugyan nyomtassanak még néhány százezer darabbal többet. Hogy ez mit jelentene, nem hiszem, hogy ebben a Házban valaki még ne tudná. De ha mégsem, egy szó a válasz, ami ibetűvel kezd ődik. Mindezek után furcsa helyzetben vagyok, a kormánykoalícióbeli képviselőkkel szemben független képviselő létemre nekem kell védenem a Kormány által benyújtott előterjesztés egyes részeit. De úgy gondolom, minket nem azért választottak, hogy a múlton e lmélkedjünk, hanem hogy a jelen lehetőségeit megragadva utat nyissunk Európa felé, egy remélhetőleg szerencsésebb jövő felé. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Zsupos Lajos, a Magyar Demokrata Fórum részérő l. Felszólaló: Zsupos Lajos (MDF)
