Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 19. kedd, a tavaszi ülésszak 6. napja - A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - HORVÁTH TIVADAR, DR. (SZDSZ)
388 Az ebben a törvényjavaslatban felállított követelmények és garanciális normák ösztönzőek lehetnek ugyan, de ezzel egy időben úgy vélem, hogy helyre kell állítani e sajátos szakma vagy hivatás sajnálatosan nem létező társadalmi tekintélyét. A kvalifikált sz akembereknek a közigazgatásba való felvétele és megtartása a jelen időszakig bezáróan legtöbbször sikertelen próbálkozás maradt. Akik a mai napig megmaradtak a közigazgatásban, azokat vagy szakmai hivatástudatuk, vagy pedig a kedvezőbb elhelyezkedési lehet őségek hiánya marasztalta a helyükön. A közigazgatás új korszakában a közszolgálat elnevezés végre elérkezhetne a szó szerinti tartalmához. A jelenlegi ellentmondásos és átmeneti helyzetben az apparátus személyes motivációi és mentalitása, de munkájának sz ervezeti keretei sem igazán alkalmasak. Jelenleg sok helyütt az a helyzet, hogy az apparátusok egy részének munkaideje kevésbé van kihasználva, míg van olyan részük is, amely a munkaterhek alatt roskadozik. A közigazgatás jövőbeni eredményessége szempontjá ból fontos, az eredményességet illetően az adott szervezet tagjai együttműködésének lehet produktuma. Az egyén munkájának hatásfoka nagyban függ a szervezeti formáció jóságától, amelynek keretében dolgozik. Az alárendelt, a beosztott munkájának hatékonyság a pedig a főnök vezetői kvalitásaitól és értékeitől. Közhely, hogy a hadseregben döntő szerepe van a vezérnek. A legkiválóbb hadsereg sem tud azonban győzni, ha tehetségtelen a vezére, viszont egy kiváló vezér kis csapattal is, túlerővel szemben is csodáka t tud tenni. Ez a főnökök és a főnökök főnökeinek a kérdése, s egy vezető, aki nem ura saját apparátusának, politikai programját sem képes megvalósítani. Amíg a közigazgatásban és az önkormányzatoknál a feladatok és hatáskörök telepítése általánosan nem me gy végbe, és nem körvonalazódnak a közigazgatási szervezetek funkciói, mindaddig meddő próbálkozás marad az új apparátusok összetételének, létszámának meghatározására tett minden kísérlet. A valóban új minőségű ügyintézői típus kialakulását kell, hogy kísé rje az igazgatási munkában alkalmazott jogszabályok teljes körű revíziója, melyek ma még legtöbbjében túl részletezők, túl biztosítottak, szellemükben sokszor életidegenek, vagy idejét múltak, emellett olykor lazák, hézagosak, pontatlanok, miközben alkalma zásuk akadékoskodást, vagy a reális élethelyzetekkel szembeni teljes közönyt ír elő. Szükséges ezért a deregulációs munkálatok felgyorsítása, ha nem akarjuk, hogy a kívánt új szellemű apparátus tagjait továbbra is a bürokrácia lovagjai megbélyegzéssel ille ssük. Az új minőségű apparátusokra az átformálódó viszonyrendszer is szükségképpen hatással lesz, amely az új önkormányzati képviselőtestületekkel és a választókkal, az ügyfelekkel való partneri jellegű függőségben jelentkezik majd. Természetes, hogy az eh hez vezető úton a demokratikus és optimálisabb igazgatás feltételei között óriási szerepet tölthet be ez a törvény, még ha valódi értékei és fogyatékosságai a gyakorlatban jönnek majd a felszínre. A képzettebb apparátust megcélzó szigorú képesítési feltéte lek előírása, például a jegyző kinevezésénél, önmagában azt hiszem, hogy nem fogja a jogász és az igazgatásszervezői végzettségűek hadát zúdítani például a községi önkormányzatokhoz. Ha ilyen szigorú formában fogadnánk el a képesítési előírásokat, vélemén yem szerint az élet produkálta szükséghelyzetek lépnének túl rajta előbb vagy utóbb. Ehhez tartozik az is, hogy a közigazgatási alapképzés megváltoztatásától kiindulva párhuzamosan sokasítani kellene a köztisztviselők képzési formáit és ennek fokozatait. A legújabb kutatások is azt igazolják, hogy a hivatalnok teljesítménye és általános tehetsége között szorosabb az összefüggés, mint a teljesítmény és a szaktudás között. Ezért van szükség a számtalan továbbképzési formára, hogy a jelöltek az állás betöltésé hez szükséges szaktudást megszerezzék. Az alap- és szakvizsgarendszer működésbe hozásánál előfeltétel a szervezeti és a tartalmi keretek meghatározása. A törvény a tisztviselői kar zárt rendszerét alakítja ki, melyben félő, hogy nem lesz
