Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (független)
37 Köszönöm szépen. Következik Vargáné Piros Ildikó képviselő asszony a függ etlenektől; illetve megjegyzem, nem a függetlenek vezérszónokaként, de a házbizottság egybehangzó hozzájárulása mellett egy általa képviselt érdekcsoportosulás, az Agrárszövetség álláspontját fejti ki. Felszólaló: Vargáné Piros Ildikó az Agrárszövetség nev ében VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (független) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, az ország most ismét megkülönböztetett figyelemmel kíséri vitánkat. A Kormány benyújtotta törvénytervezetét a meghaladott rendszer által a polgároknak okozott károk részleges megt érítéséről. Joggal figyel ránk az ország népe. Egyik részről azért, mert sérelmet szenvedettnek érzi magát, másik részről azért, mert világosan tudja az ország, hogy amiről mi most döntünk, azt esetleg a mai és a jövő generáció fogja megfizetni. A társadal om átalakításának egyik legfontosabb lépéséhez érkeztünk ezzel a vitával. Mostani döntésünk hosszú távra irányt szab a tulajdonviszonyok átalakításához. Ezért úgy gondolom, mielőtt a kárpótlás jó vagy rossz módozatairól kezdenénk vitatkozni, egy mélyreható elemzéssel egymás között is tisztáznunk kellene, mit is akarunk elérni. Tisztáznunk kellene, hogy nem akarjuk semmibe venni azt, amit az ország népe alkotott, hogy nem akarjuk most ismét győztesekre és vesztesekre osztani a társadalmat. Tisztáznunk kellen e, hogy alapvető célunk ezzel a törvénnyel is az új társadalmi rend alapjainak a lerakása. Én úgy tapasztalom, az ország népe kész arra, hogy egy őszinte, tisztességes főhajtás után elfelejtse a sérelmek nagy részét, ha igazi reményt lát arra, hogy ezután másképp lesz. Éppen ezért gondolom, hogy a törvény vitája előtt a Parlament határozatban kövesse meg mindazokat, adjon erkölcsi elégtételt mindazoknak, akik az elmúlt időkben bármilyen erkölcsi vagy anyagi sérelmet szenvedtek. Különösen a legnagyobb sérelm et szenvedett parasztságnak. Ezt követően vitassuk csak meg azt a koncepciót, amit a tulajdonreform során, és annak keretében a kárpótlás során követni kívánunk. Én nem tehetek mást, mint a Kormány javaslatának használható vagy rossz elemeit vitatom. Azt, hogy a vitát milyen módon folytatjuk, önökön, a Parlament meghatározó erőink múlik. Tisztelt Ház, Kedves Képviselőtársaim! Érdemes eltűnődni azon, hogy vajon teljese ez a tervezet. Felöleli és legalább részlegesen rendezie a sérelmeket? Úgy gondolom, nem . Ha csak a földnél maradok, érdemes visszatekinteni, hogyan is vesztették el tulajdonukat az egykori tulajdonosok. Legnagyobb részben úgy, hogy búcsút mondtak a mezőgazdaságnak. Vajon elüldöztéke őket? Azt kell mondanunk, hogy a legtöbb esetben nem. (Kö zbekiabálások a Kisgazdapárt padsoraiból: Júj!) Valójában az történt, hogy a mezőgazdasági munkából egyre nehezebben lehetett megélni, a falusiak helyzete egyre súlyosabbá vált. Ez azonban minden ott élőt egyformán érintett. A különbsé g abban van, hogy voltak, akik fogták magukat, és a jobb élet reményében városra költöztek, ahol munkahelyet, lakást, infrastruktúrát kaptak. És voltak, akik így is itt maradtak. Nekik aztán ismét lesöpörték a padlást, újra és újra megsarcolták őket, nekik nem adott az állam lakást; ha házat akartak, építettek maguknak, és ehhez sem kaptak sokáig szociálpolitikai kedvezményt, hitelt. Ha villanyt akartak, építettek maguknak vezetéket, és a rajta érkező energiáért több mint kétszer annyit fizettek, mint mások . Ha akartak vezetékes vizet, akkor építettek maguknak vízművet és vezetéket. Ha megunták a sárdagasztást, építettek maguknak utat. Ha megöregedtek, nem kaptak nyugdíjat, később aztán igen, de 510 évvel idősebb korban jóval kevesebbet, mint mások. Mégis m aradtak, dolgoztak látástól vakulásig. Szokták mondani, nekik egy nap 24 órából és egy éjszakából állt. Mégis maradtak. Most a nemzeti megújhodás kezdetén is dolgoznak látástól vakulásig. Csak egyre kevesebb értelmét látják. A munka gyümölcsét nem lehet be takarítani, mert a terméket nem lehet eladni, vagy ha elviszik, hónapokig nem kapnak érte fizetséget. Tisztelt Ház! Az Agrárszövetésg megalakulása óta követeli a parasztság és a vidék rehabilitálását. Csakhogy mi ezt azokra is és elsősorban azokra értettük , akik ma is ott és ma is ebből
