Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VASS ISTVÁN (SZDSZ)
316 hagyatkozni kell. 1945. november 4én, a megválasztott Magyar Nemzetgyűlés történel mi értékű állásfoglalást tett a zsidóság kártalanításáról. Az 1946. évi 25. törvénycikk a magyar zsidóság megbélyegzésének és következményeinek enyhítéséről törvényt alkotott, és mindezekre a figyelmet dr. Antall József, a Semmelweis Orvostudományi Múzeum, Könyvtár és Levéltár főigazgatója hívta fel, és kommentárt fűzött ezekhez a törvényekhez. Levelében azt írja, számos tanulmány, előadás foglalkozott a magyar zsidóság II. világháború alatti elszenvedett üldöztetésével, jogtalansággal, embertelenséggel. Ez ért is fogadta nagy taps Tornai József felszólalását a Magyar Demokrata Fórum országos gyűlésén, közölte a Magyar Nemzet, és nem sorolom tovább. Annyit szeretnék mondani, nem lehet úgy törvényt alkotni, hogy népek, népcsoportok, rétegek kimaradjanak a kárt alanításból. Nem lehet úgy törvényt alkotni, hogy van, aki visszakapja majdnem mindenét, más meg nem kap semmit sem; nem lehet úgy törvényt alkotni és jövőt meghatározni, hogy mások fizessenek egy mások által elkövetett igazságtalanságért. A magam részéről úgy érzem, az egész nemzetet kell kárpótolni, nem 20 ezer forintos bonokkal, nem kárpótlási jegyekkel, hanem azzal, amiről bevezetőben szóltam: egy valamennyiünk által kívánatosnak tartott, gazdaságában is olyan rendszert kell megalapozni és felépíteni, a mely közelít a jóléti társadalmak felé, és akkor a kárpótlás automatikusan megvalósul. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Szólásra következik Vass István képviselő, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Vass István (SZDSZ) VASS ISTVÁN (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hittem, hogy ma már nem kerülök sorra, ezért egy kicsit váratlanul ért a lehetőség, amit ismételten köszönök. Felszólalásomat azzal a megállapítással kezdem, hogy a szocialista gazdasági rend összeomlásával megszűnte k azok a káros folyamatok, amelyeknek hatásai az ország jelenlegi súlyos gazdasági helyzetét eredményezték. A hatalom újabb birtokosainak lehetősége nyílt a gazdasági átalakításra, amely mindenekelőtt három fontos tényezőn kellene hogy alapuljon: az államo sítás lebontásán, a tulajdonviszonyok rendezésén és a gazdasági igazságtételen. Nagyon sajnálatosnak tartom azt, hogy a Kormány mind ez ideig nem tudott mit kezdeni ezzel a lehetőséggel. Sokáig és indokolatlanul késlekedett a gazdasági rendszerváltás irány ába való lépések megtételével. Az Antallkabinet által most beterjesztett kárpótlási törvényjavaslat viszont csak akkor lenne elfogadható, ha a mai valóságból, vagyis a népköztársaság örökségeként ránk omlott súlyos helyzet alapos ismeretéből indulna ki. É s habár szűkös lehetőségekből álló, de mégiscsak létező kiút távlati stratégiájába ágyazva egyszerre több célt is szolgálna. Az a tény, hogy nem készült kifejezetten a kárpótlási törvény megalapozását szolgáló, a Kormány által kezdeményezett szakszerű felm érés az állami vagyon nagyságáról, értékéről, összetételéről, az államosított vagyonról, valamint a valóságos kárpótlási igényekről, arra utal, hogy a Kormány nem lehet igazán tisztában a kiindulási helyzetet jelentő mai viszonyokkal. Mindez azt eredményez i, hogy a legkülönbözőbb adatok forognak a köztudatban a KSH adataitól kezdve a Kupa Mihály pénzügyminiszter úr által e Házban is említett számszerűségekig, amelyeknek a magam részéről nem tudok hitelt adni. Csak egyetlen példát hozva: a KSH szerint az öss zállami vagyon 2330 – 8600 milliárd forint, Kupa Mihály miniszter úr a plénum előtt ezen állami vagyonról kezdett volna beszélni, de végül csak az állami vállalatok vagyonát emelte ki, amit 1800 milliárd forintban határozott meg, kijelentve, hogy ez könyv sz erinti érték és teljesen bizonytalan. Ez a bizonytalanság, valamint az ebből adódó tévedések lehetősége véleményem szerint fennáll. A kormányzat helyzetismeretének hiányosságára vall az is, hogy túlságosan szűk kört és túl
