Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: - ELNÖK (Vörös Vince): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
301 BALSAI ISTVÁN, DR. igazságü gyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem szeretném megzavarni a vita menetét, szeretnék azonban valamit a pontosítás kedvéért még egyszer elmondani, főleg Ómolnár Miklós és Szabó Lajos képviselő uraknak az ismételt téves hivatkozását a csehszlová kiai és a német helyzetre, tudván azt, hogy itt a Kossuth Lajos téren kell majd megoldanunk a Magyar Köztársaságra vonatkozó törvényhozást. Tehát Csehszlovákiában – mint mondottam – az előprivatizációs törvényünk által érintett körben valóban hoztak törvén yt, tehát annak a törvénynek a tárgyi hatálya arra a körre vonatkozott, amelyet mi itt már megoldottunk. Emlékeztetném a tisztelt Kisgazdapártot, hogy ők is igenlő szavazattal foglaltak állást abban a körben, hogy nincsen… (a Kisgazdapárt padsoraiból többe n integetnek a kezükkel, hogy nem) a Parlament igenlő szavazattal döntött abban a körben, hogy nincsen helye ebben a tárgyban reprivatizációnak. A törvény neve is mutatja, hogy előprivatizációs törvény. Tehát ezt oldották meg Csehszlovákiában másként, sem földet, sem egyebet nem. Mint ahogy említettem, a múlt hetet megelőzően kezdték tárgyalni 1948as kezdő időponttal a kárpótlási törvényt, tehát az ahhoz hasonló törvényt, amelyről itt ma is tárgyalunk. A német alkotmánybíróság – remélem, azonos német alkot mánybíróságra gondolunk – húszoldalas, december 11i keltezésű határozatának a részletes szövegét rendelkezésére fogom bocsátani a képviselő uraknak, ha igénylik. Világosan kiderül belőle – itt több panaszt utasítottak el egy egységes eljárás keretében – , hogy nem adtak helyt reprivatizációs igényeken alapuló panaszoknak. Semmilyen más törvény Németországban ezzel kapcsolatban nincsen. Köszönöm szépen. ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Képviselőtársaim! Most szünetet rendelek el, a vitát nem folytatjuk. (Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter jelentkezik.) Szünetet rendelek el, 18 óra 30 perckor folytatjuk ülésünket. (Többen jelzik, hogy Nagy Ferenc József kétperces felszólalásra kér lehetőséget, Nagy Ferenc József is értetlenül áll, de az elnök nem adja me g a szót.) (Szünet: 18 óra 04 perctől 18 óra 26 percig – Az elnöki széket Szűrös Mátyás foglalja el.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Folytatjuk a munkát, kérem, foglaljanak helyet. Olyan általános kívánság volt, hogy ma hoszszabbítsuk meg az ülésnapot, hogy a kárpótlási törvénytervezettel kapcsolatban minél több képviselőtársunk kapjon lehetőséget felszólalásra, a nagy érdeklődésre való tekintettel. (Derültség és taps.) Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik Pál Lá szló, Magyar Szocialista Párt. Kérem. Felszólaló: Pál László (MSZP) PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Nem kétperceset kértem ugyan, de megpróbálom nagyon röviden, a létszám arányában majd befejezni a mondandómat, összesűrítem. Személyes jellegű gon dolatmenetet szeretnék elmondani, hiszen annyi érv és ellenérv hangzott már el ebben a házban, hogyha ezt mind érvényesíteni próbálnánk, soha nem jutnánk a törvénytervezet végére. A történet ott kezdődött, hogy tavaly március elején a választások első ford ulóját megelőzően egy képviselői vitán vettünk részt többen, és ott nekem szegezték a kérdést: és mi a véleményem a kárpótlásról? Azt hiszem, hogy rendkívül indulatosan válaszoltam, és reakcióm lényege az volt, hogy ennek az országnak nem arra van ma szüks ége, hogy a kárpótlással foglalkozzunk, itt nem hátrafelé kell keresni a kiutat, hanem előre; hogy nincs abban a helyzetben ez a gazdaság, hogy a kárpótlásra fordítsuk erőinket; a nemzeti jövedelmünk és a nemzeti vagyonunk nem erre szolgál ma.
