Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ)
286 Nos, Torgyán József a sztálinista alkotmány 7. § (1) bekezdésének első mondatát csak félig olvasta el. Vélhetően megör ült a mondatrésznek, és sietett a szónoklatába beépíteni (derültség) és nem vette észre, hogy a mondat egy és szócskával – ami ugyebár a jogszabályokban a konjunktív feltétel jelzésére is szolgál – a következőképpen folytatódik. És most felolvasom az egész szöveget, hogy hogy szól az 1949. évi XX. törvény 7. §ának (1) bekezdése: "A Magyar Népköztársaság elismeri és biztosítja a dolgozó parasztok jogát a földhöz és kötelességének tekinti, hogy állami gazdaságok szervezésével, mezőgazdasági gépállomásokkal, az önkéntes társulás és a közös munka alapján működő termelőszövetkezetek támogatásával elősegítse a mezőgazdaság szocialista fejlődését." (Közbeszólás – zaj.) "Az állam elismeri – folytatódik tovább a (2) bekezdés – és támogatja a dolgozóknak a kizsákmá nyolás ellen irányuló minden valóságos szövetkezeti mozgalmát." Ugyancsak folytatódik később a 8. §ban, hogy a magántulajdon és a magánkezdeményezés a köz érdekeit nem sértheti, és még lehetne idézni azokat az egymást is korlátozó rendelkezéseket, amelyek et ez a korabeli alkotmány tartalmaz. Érdemes azonban foglalkozni Torgyán József idézett felszólalásának második részével is, amikor röviden, de az Alkotmánybíróság álláspontját érintette, kritizálva azt: Értelmezésem szerint annak, hogy az Alkotmánybírósá g alkotmányellenesnek minősít majd egykét, az 50es és 60as években született ma is hatályos rendelkezést, a mai tulajdonviszonyokra semmilyen hatása nincsen. Kéretik elolvasni az Alkotmánybíróságról szóló törvényt, annak is a 43. §a (2) bekezdését, ami kimondja: a (közbeszólás) – nem olyan mulatságos ez, nyugodtan el lehet olvasni – jogszabálynak vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközének megsemmisítése nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat és a belőlük származó jogokat é s kötelezettségeket. Ugyancsak nincs értelme azt vizsgáltatni az Alkotmánybírósággal, hogy az 1949es alkotmánynak is ellentmondott sok későbbi jogszabály. Ennek legfeljebb jogtörténeti, alkotmányjogtörténeti értéke van. Nem szerencsés, ha néhány képviselő saját vágyait és politikai szándékait vetíti bele a jogszabályokba; önkényes, ámde hatásosan egyszerű, ugyanakkor minden alapot nélkülöző jogértelmezéssel azt a hitet plántálja választóiba, hogy a számukra kedvező döntés csupán jogalkalmazói, bírói jószán dék kérdése. A következő kérdéskör, amivel röviden szeretnék foglalkozni, az igazságosság problémája. Itt inkább csak kérdéseket fogalmazok meg. Igazságose az 1949es időpont, ezt már többen feltették, de folytatható tovább a sor, igazságos volte az 1949es állapot akárcsak a földtulajdon esetében. Tudjuk, sokan nem kaptak akkor, a földosztáskor földet, például azért, mert hadifogságban voltak, vagy azért, mert nem volt elegendő föld. És a földosztó bizottságok az egy főre eső területeket úgy alakították ki, hogy abból meg lehessen élni, ennek természetesen megvolt a közgazdasági racionalitása, de az igazságossághoz nem sok köze volt. Semmiképpen sem az az elv érvényesült akkor, hogy minden rászorult kapjon földet. Több mint százezer ember maradt így akkor föld nélkül. A következő kérdés: lehete igazságosan felderíteni az akkori tulajdoni viszonyokat. Voltak, akik semmilyen igazolást nem kértek földjük elvételekor, félve attól, hogy bármilyen dokumentum, ami egykori vagyoni helyzetüket bizonyítja, még nehé z helyzetbe hozhatja őket. Vannak, akiknek a papírjaik megsemmisültek, korabeli telekkönyvek elvesztek, az ingatlanok árai az elvételkor nyomottak voltak, nem fejezték ki a valóságos piaci értéket. Hogyan kárpótoljuk azokat, akiknek vagyonuk ugyan nem volt , de ugyanúgy megszenvedték az előző négy évtizedet, mint a korábbi tulajdonosok? Hogyan kárpótolunk az alacsony életszínvonalért, a továbbtanulási lehetőségek korlátozásáért és a vállalkozások ellehetetlenüléséért? Lehete egy egész társadalmat kárpótolni ? Lehete? Lehete? Igazságose egy olyan intézmény, ami teljesen vétlen fiatal generációkra rak további terheket? Igazságose az a rendszer, ami eltérő mértékben nyújt kárpótlást, hiszen a föld esetében körülbelül 80%os, a többi ingatlan és ingóság eseté ben 1030% közötti a kárpótlás mértéke. És igazságosnak tekintike majd a jogosultak azt megoldást, amelyet a törvényjavaslat indítványoz: egy valószínűleg gyorsan értékét vesztő értékpapír
