Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - NYERS REZSŐ (MSZP)
29 Úgy véljük, hogy ez alól csak a termőföld esetében, a még élő és gazdálkodó volt tulajdonosok esetében indo kolt kivételt tenni. Az ő esetükben végleges mértékek megállapításával sürgősen kellene megindítani a rendezés folyamatát éppen a termelési viszonyok biztonsága miatt. Javasoljuk tehát, hogy a kárpótlás végrehajtása kétfordulós törvényhozással történjen. A termőfölddel történő kárpótlás megvalósítását azzal fogadjuk el, hangsúlyozottan, hogy annak véleményünk szerint a volt tulajdonosok és a jelenlegi szövetkezők közötti megegyezésen kell alapulnia. Nem tudjuk e tekintetben elfogadni Torgyán képviselőtársun k érvelését. Határozott véleményünk, hogy ennek feltételei megfelelő törvény segítségével adottak a mai magyar agrártársadalomban. Ezen elv érvényre juttatásával egyidejűleg biztosítható az alkotmányos eljárás, és a termelé s olyannyira fontos biztonságának a szempontja. Az élő, és ma is gazdálkodó volt tulajdonosok kárpótlását már most, a törvényhozás jelen szakaszában, tehát véglegesen kellene rendezni, javaslatunk szerint úgy, hogy a tervezett ötmillió forintos értékhatári g kárpótlásban részesüljenek, és ha kívánják, termőföldben vehessék igénybe a kárpótlást. Az örökösök kárpótlását a törvényhozás általunk most javasolt második fordulójában látjuk csak igazán biztonságosan és jól megoldhatónak. A szövetkezetek törvényes jo gainak sérelme nélkül úgy kellene a földdel való kárpótlást előírni, hogy a birtokukban lévő állami földtulajdon mértékéig kötelesek legyenek a kárpótlási jegy ellenében földet kiadni, viszont a szövetkezeti tulajdonból a vételi jogot biztosítva megegyezés sel valósuljon meg a föld átadása a szövetkezeti közgyűlés jóváhagyásával. Ez a véleményünk nem igazán ellentétes a javasolttal, de egyértelműbb. A kiadásra kerülő termőföld helyének kijelölésében a javasolt háromtagú bizottságnak az állami tulajdonú földe k esetében döntési jogot kellene kapnia, míg a szövetkezeti tulajdon esetében egyeztetési, ajánlási funkciót kellene betöltenie. A kárpótlási törvénnyel elő lehetne segíteni olyan privatizációs irányzatot, amely szerves kapcsolatot teremt az agrártermelés és a feldolgozóipar között. Ezt szolgálná egy olyan módosítás, ha az élelmiszerfeldolgozással foglalkozó gazdasági társaságok a vagyoni értékük 35%áig fogadnák el az agrártermelők kárpótlási jegyét. Méltányos lenne, ha a kárpótlási törvényben a reprivati záció elvi elutasítását fenntartva biztosítanánk az államosított házak volt, ma is élő tulajdonosainak azt a jogot, hogy kárpótlási jegyüket a ma is lakott lakásuk megvásárlására fordítsák. A kárpótlási törvény igaz, nem azonos a tulajdonreformmal, ez nyil vánvaló, de mégis szorosan összefügg azzal, és a társadalom igazságérzetében még inkább összekapcsolódik, mint a politikusok jogfelfogásában. Mi szocialisták egy vonatkozásban megkerülhetetlen kapcsolatot látunk a kárpótlási törvény és a készülő privatizál ási törvény között. Abban ugyanis, hogy az állami tulajdon felosztódása során a törvényhozás biztosíte érdemleges helyet a munkavállalói tulajdonnak. Ha ezt megtesszük, fontos szolgálatot teszünk a gazdasági demokráciának. A szociológia kifejezésével élve a civil társadalom kiépülésének. Ha viszont elmulasztjuk, akkor szabad utat nyitunk a mértéktelen vagyoni, gazdasági egyenlőtlenségeknek, nem a társadalmi béke javára befolyásolnánk a jövő történéseit. Mi úgy gondoljuk, hogy széles munkavállalói rétegekne k igazuk van abban, hogy az állami vagyon egyfelől az államosított tőke felhasználásával, másfelől azonban emberi munkából származik, igazságos tehát egy részét visszajuttatni a munkavállalóknak. A nemzetközi tapasztalatokat figyelembe véve arra kellene tö rekedni véleményünk szerint, hogy a privatizációra bocsátott állami vagyonrészből a szükséges rész jusson a kárpótlásra, a későbbiekben pedig nagyságrendileg és talán törvényileg is meghatározott rész jusson a hazai vállalkozóknak, a
