Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP) - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
277 ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Mizsei Béla képviselőtársunké a szó. MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP) Kérem, én nem a sorrendet kértem, hanem én Wekler képviselőtársam vádjára akarok vála szolni. Tudniillik én az 1945ös parlamentnek tagja voltam mint kisgazdapárti képviselő. És innen tudom, hogy akkor – mivel még nem volt békekötés – Szviridov úr parancsolt itt; és igenis, szovjet nyomásra csinálta a parlament, amit csinált. Sőt, különben is, azt hiszem, hogy a jaltai egyezmény szellemében voltunk kénytelenek azt csinálni, amit csináltunk. Köszönöm szépen. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.) ELNÖK (Szabad György) : Szabó Lajos képviselő urat illeti a szó. Felszólaló: Dr. Szabó Lajos (FKgP) SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nehéz helyzetben vagyok, amikor törvényalkotói munkánk legjelentősebb törvénytervezetéről kell elmondanom a Független Kisgazdapárt és a magam véleményét. A teher és a felelősség kettő s. Mire s meddig kötelez egyfelől a koalícióval szemben és a kormányzásban vállalt felelősség? Másfelől a polgári demokráciába vetett hit, a Független Kisgazdapárt múltja, jelene, választóinak adott ígéretei, tisztessége, a magyar társadalom és talán a nag yvilág elvárásai. Az ember, amikor házasodik, házat épít, vagy valamire vállalkozik, leltárt készít az életéről. Tudnia kell, mit akar csinálni és kinek. Számba veszi céljait, mit teljesített és mit kell teljesítenie, hogy emelt fejjel nézhessen bárki szem ébe. Mérlegre teszi erejét, számba veszi segítőit, ellenfeleit, és ezek után dönt. Mennyivel fontosabb mindez, amikor nem egy ember házat, hanem egy nép hazát épít. Rakjuk mérlegre, mit akarunk, mit ígértünk, mit teljesítettünk; másfelől hogy mivel vagyunk adósak. Akarunk polgári demokráciát, rendet, szabadságot, jólétet. Ígértünk igazságot, egyesek tavaszi nagytakarítást is – igaz, arról nem volt szó, hogy melyik tavaszon. (Derültség és taps.) Ígértünk jogállamiságot, gyors gazdasági javulást, tisztességes politikát, politikamentes közéletet, és hogy hűek maradunk a forradalomhoz. Lassan egy esztendő telt el. Előttünk egy törvénytervezet, aminek a forradalom megvalósulását és egy előremutató, valóban a választók érdekeit képviselő politikát kellene felmutat ni. A rendszerváltás lényegére, a tulajdonváltásra a mai napig csak annyiban került sor, amennyiben a tűzhöz közel ülők tavaly is legalább 200 milliárd értékű állami vagyont síboltak át maszekba, alig néhány millió állami bevétel ellenében. Mit akarunk, ki nek és hogyan? Az ifjú demokraták kivételével abban megegyezünk, hogy az állami vagyon többkevesebb részét magántulajdonba kell adni. Kétségtelen, az ifjak véleménye forradalmi, de nem tudom, hogy fér össze a jog alapján álló liberalizmussal, ami eddig ma gatartásukat jellemezte, és adandó alkalommal a nyugodt erővel. Ez attól merőben eltér. Kicsit hasonlít egy évtizedekkel ezelőtti mondásra, hogy: ami a tiéd, az az enyém is, ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd. A Független Kisgazdapárt véleménye szerint olyan tulajdonrendezésre van szükség, aminek részeként visszakapják javaikat mindazok, akiktől jogtalanul elvették, a többi vagyon kerülhet eladásra és szétosztásra. Szándékosan használom a jogtalan szót, mert valahol, valamikor megszakadt a jog fonala. Hi szen helyesebb lett volna, ha kétes értékű politikai sakklépések helyett azt próbálta volna tisztázni a Kormány, hogy mikor és hol szakadt el ez a fonal. Ebben bizonyára nagyobb dicsőséget vívott volna ki az Alkotmánybíróság is, mint a politikai sakkpartib an való
