Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
25 alkalmazni. Más kérdés az, hogy megvitassuk, hogy hogyan, miképpen tudja az állam ezeket az eszközöket előteremteni, vagy a rendelkezésére állnake? Legyen szabad hivatkoznom még arra is, hogy szoktak általában utalni arra, hog y a föld az azért egy más ügy, mert a földdel kapcsolatban lényegében voltak olyan összegek, amelyeket a föld ellenértéke fejében kifizettek; és erre szokták mondani, idézőjelben mondom: jogászok – mert én nem tekintem ezeket annak, akik jogászoknak valljá k magukat, és ilyeneket mondanak – , hogy az egy kvázi kisajátítás, mert hiszen lényegében kisajátításszerűen szerezték meg a földet, ezért annak részbeni ellenértékét is kifizették, ezért tehát itt nem jöhet szóba, hogy visszaadják a régi földet. Én pedig azt mondom, hogy a kisajátítástól két vonatkozásban is eltérnek ezek az erőszakos földelvételek. Egyrészt eljárásjogilag, hiszen gondoljanak bele abba, hogy ekkor már az 1965. évi kisajátítási jogszabály lépett életbe. Én még az 1957. évi alapján is dolgoz tam, tehát azt kell hogy mondjam, hogy az eljárásjogi szempontból egyértelműen megállapítható, hogy egészen más jogszabályi elbírálás alá estek. De anyagi jogilag sem lehet a kettő között egyenlőségjelet tenni, egyszerűen azért, mert anyagi jogilag csak az állam javára lehetett kisajátítani, itt pedig a szövetkezet javára történt az elvétel. A szövetkezet javára pedig kisajátítani nem lehetett. Tehát eljárásjogi és anyagi jogi szempontból is egészen más ügyről van szó. És miután még az Agrárszövetség is kim utatta, hogy átlag öt mázsa búzáért vettek el egy hektár földet, hát aligha kell, hogy én bizonygassam, hogy öt mázsa búza nem lehetett ellenértéke a földnek. Ez ingyenes ügyletnek volt tekinthető. Sőt, miután rögtön birtokba vették a földeket, ez az ügyle t olyan, mintha én most valamelyiküknek az öröklakását elvenném, nyomban kiadnám havi húszezer forintért, majd nagylelkűen azt mondanám, hogy havi százötven forint használati díjat fizetek, és így ki fogok fizetni kétezer forintot, és így jogszerűen az én tulajdonomba jön az öröklakás. Hát ezért nem lehet ennek a törvénytervezetnek a vitája kapcsán arról beszélni, hogy nekünk részlegesen kárpótolnunk kelle, vagy pedig vissza kell adnunk az elvett tulajdonokat, mert itt feketénfehéren kimutatható, hogy csa k az elvett javak visszaadásáról lehet szó. Ami a másik kérdést illeti. Ugye felmerült, hogy miért van jelentősége annak, hogy 1947 vagy 1949; de fokozhatnám tovább, mert megkérdezhetném, hogy jelentősége van ugye annak, hogy miért nem 1945 vagy 1938. És e zeket a kérdéseket tényleg koncepcionális vitában kell megvitatni, mert megkérdezem, hogy miért nem akarjuk visszaadni a sváboknak az elrabolt javaikat. Hát a svábok épp olyannak tekintendők, mint a magyarok, éppúgy ennek az országnak a lakosai. Vagy továb b kérdeznék. Miért nem akarjuk a zsidóknak, 1938tól? Megérne feltétlenül egy koncepciós vitát, mert a tisztességbe beletartozik éppúgy ennek a kérdésnek az elbírálása is. De továbbmegyek. Miért nem tartoznak bele ebbe a törvénybe azok a szerencsétlen magy ar állampolgárok, akik csak a magyarságukért szenvedtek, vagy a tisztességükért, a demokráciába vetett hitükért szenvedtek, tehát magyarán mondva a koncepciós perek áldozatai, akiktől ráadásul vagyonelkobzás keretében a teljes vagyonukat is elvették. Az mé g szerencsésnek mondható, akitől csak részleges vagyonelvonás történt. És ugye ez a Parlament már egyszer kimondta jogilag a rehabilitációját a koncepciós perek áldozatainak, anyagi jogilag megtörtént ez, de eljárásjogilag nem, mert az elvett javaik vissza adását még semmiféle jogszabály sem mondta ki. Hát miután ezek a legtöbbet szenvedett polgárai a hazánknak, egyszerűen nem értem, hogy hogyan maradhattak ki ebből a törvényből. Lehet persze azt mondani – amint ez a törvé nytervezet is mondja – , hogy majd az egyéb kárt szenvedettekről külön törvény fog rendelkezni, de könyörgöm, mikor és hogyan, hiszen éppen Kónya frakcióvezető úr fejtette ki, hogy micsoda korlátai vannak a kártalanításnak a magyar állam teljesítőképessége szempontjából. Hát akkor, kérdezem én, pont ezeknél a szerencsétlen embereknél, a koncepciós perek áldozatainál meg fogjuk várni, amíg az állam valamennyi vagyonáról valamilyen módon rendelkezünk, és amikor már abszolút nem lesz semmire egy fillérünk sem, akkor fogjuk majd azt mondani, hogy most megint ti várjatok – a koncepciós perek áldozatai – , mert hiszen ha
