Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 12. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - A külügyi és a honvédelmi bizottság együttes jelentése a jugoszláviai fegyvereladásokról - KÖVÉR LÁSZLÓ, DR. (FIDESZ) - ELNÖK (Szabad György): - KÖVÉR LÁSZLÓ, DR. (FIDESZ)
227 Az első indítvány tevője Kövér László, aki önálló indítványt nyújtott be a "Jugoszláviába történt fegyverszállítások ügyében létrehozandó vizsgáló bizottság felállításáról". Ezt az indítványt képviselőtársaim az 1711. számon kapták kézhez. Megkérdezem Kövér Lászlót, hogy az együttes bizottsági jelentés, illetve a Kormány tájéko ztatója ismeretében fenntartjae önálló indítványát. KÖVÉR LÁSZLÓ, DR. (FIDESZ) Igen, fenntartom. ELNÖK (Szabad György) : Kövér Lászlót illeti a szó, ha indoklást kíván adni. Felszólaló: Dr. Kövér László (FIDESZ) KÖVÉR LÁSZLÓ, DR. (FIDESZ) Elő zetesen bejelentem, hogy a tisztelt Országgyűlés megkímélhette volna magát ettől az indoklástól, amennyiben a vitát, úgymond a nemzet érdekének figyelembe vevése mellett sem zárja le. Ennek ellenére kénytelen vagyok elmondani azt, amit egyébként a vitában mondtam volna el. Mindenekelőtt bejelentem – aki nem tudná, mindenekelőtt Dénes Jánosnak – , hogy engem Pápa és környéke választói küldtek, ez Veszprém megye, Magyarország jelenlegi területe. Másfelől pedig úgy veszem észre sajnálatos módon, hogy ennek az i ndítványnak, amelyet benyújtottam, az indokoltsága ma erősebb, mint ezelőtt egy héttel, és erősebb, mint néhány órával ezelőtt, amikor ezt a vitát megkezdtük. Egyfelől vannak kétségtelen tények, amelyeket senki sem tagad, nevezetesen, hogy Magyarország vis zonya déli szomszédunkkal jelentősen megromlott. Másfelől vannak olyan tények, amelyeket szintén senki nem tagad, hogy Jugoszláviába történtek fegyvereladások. A kormánykoalíció képviselőinek többsége, mint ahogyan ez kiderült, a következőképpen interpretá lja a dolgokat, ha jól értettem: ezek tények, azonban a tények között semmiféle reális kapcsolat nincs, vagyis e rutinjellegű és kis tételt érintő fegyverszállítások Jugoszláviába történő szállítása nem indokolja a két ország közötti kapcsolat megromlását. Ha ez a kapcsolat mégis megromlott, akkor ennek oka – ez, kérem tisztelettel, itt is és a sajtóban is, máshol, bizottsági üléseken is elhangzott – egyfelől a magyar ellenzék, másfelől a magyar és a jugoszláv sajtó, harmadrészt pedig a jugoszlávok, egész p ontosan a szerbek vagy a szövetségi kormány, ahogy tetszik. Felteszem a kérdést, tisztelt uraim, ha ég a ház, akkor ki a felelős, a gyújtogató vagy pedig az, aki a tűzoltóért kiabál (zaj) mert ha jól értettem önöket az itt elhangzottak alapján, akkor önök az utóbbit tartják felelősnek az ügyekért. (A FIDESZ padsoraiban taps.) Tisztelt Ház, tudjuk a magunk részéről, hiszen a miniszterelnök úr elégszer elmondta már, hogy az ellenzék természetrajzához tartozik, hogy belekapaszkodjon minden kormányzati hibába és ezt kihasználva – elég sűrűn van erre módja, sajnos – támadja a Kormányt. Ez így igaz, valóban az ellenzék természetrajzához tartozik. Azonban hibás következtetésre jutnak önök, tisztelt hölgyeim és uraim a túloldalt, ha ebből azt vonják le, hogy a nemz et iránti felelősségtől joguk van lerázni minden kritikát – már bocsánatot kérek a hasonlatért – , mint a kutya a vizet magukról, ami ezen az oldalon elhangzik önökkel szemben. Ugyanis a kormánypártok természetrajza is létezik, ehhez pedig ez a magatartás t artozik hozzá. Nekem ezzel sincs semmi bajom mindaddig, amíg túlságosan nem élik bele magukat ebbe a szerepükbe a tisztelt felek, márpedig önök, tisztelt szemben lévő képviselőtársak, úgy veszem észre, halálosan komolyan gondolják, amit mondanak. És ez eng em az esetben megriaszt, be kell hogy valljam. (Zaj.) (Az elnök közbeszólása: hagyjuk az előadónak az indoklását elmondani.) (Orbán Viktor közbeszólása: Türelem, uraim!) Ugyancsak tudomásul vettük, és örömmel vettük tudomásul miniszterelnök úr tvnyilatko zatából azon megállapítását, mely szerint ő nem az alvilágból tanulta a politikát. Ennek örülünk, és azt kell hogy mondjam, én a magam részéről nem tudom, hogy mely politikai erőktől, mely politikusoktól különbözteti ez meg őt, illetve a kormánypártokat, a zt tudom, hogy tőlünk biztosan nem. Ahol mi tanultuk vagy mi is szeretnénk tanulni a politikát, ahonnan tapasztalatokat szeretnénk ellesni a demokratikus hatalomgyakorlásra nézve, ott az a szokás, ha
