Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
23 társadalo mlélektani, felvilágosítási kérdés is, a gazdasági viszonyok és folyamatok általános rendezettségének kérdése is, de közvetlen törvényhozási és szervezési feladatokat is jelent. A jegyek fogyasztásra való átváltását nem kell, mert gyakorlatilag lehetetlen, teljesen megtiltani. Ugyanakkor ésszerűen korlátozni szükséges, és ellenérdekeltséget kell vele szemben teremteni. Tisztelt Ház! Az állampolgárok tulajdonlásba való bevonását, a kárpótlás önmagában is szélesítendő ügyét mi, szabad demokraták ki szeretnénk szélesíteni, nemcsak a szabad demokraták, hanem más pártok gazdasági szakértői is felvetették. Úgy gondoljuk, eljött az ideje annak, hogy egyesítsük erőinket e javaslat megvalósításának érdekében. A mi konkrét elképzeléseink a napokban megjelennek a sajtó ban. Kérünk mindenkit ezek szakmai bírálatára. Kérem képviselőtársaimat, fontolják meg, nem tudjáke támogatni ezt a programot, nem lehetnee ez a gyökeres tulajdoni átalakítás egy olyan lépés, amelyben mindannyian egyetérthetünk, és az ország egyetértését is megszerezhetjük. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik dr. Torgyán József képviselő úr, a Független Kisgazdapárt szónoka. (Derültség a teremben, Torgyán József is nevet.) Felszólaló: Dr. Torgyán József az FKgPképviselőcsoport nevében TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Igen tisztelt Elnök Úr, tisztelt Ház! Engedtessék meg nekem, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének felszólalásával kezdjem, ugyanis a Független Kisgazdapárt volt az, amelyik felv etette, hogy ezt az egész komplexumot olyan keretek között kellene megtárgyalni, amely a Házszabály 41. szakasza alapján nyí1ó lehetősége a Parlamentnek, ahol is egy koncepciós vitával kell kezdeni a kérdések megvitatását. Éppen azért, mert hiszen a koncep ció kapcsán felmerül, hogy a kártérítési vagy a kárpótlási igény ténylegesen mire terjedjen ki, csak tulajdonrae, vagy a tulajdont meghaladóan a személyeket ért kárra is. És mi a magunk részéről is természetesnek tekintjük azt, hogy ezt a kérdést ezen ker etek között kell megvitatni, tehát a személyeket ért kár is vita tárgya legyen, és a Parlament ezt megvitassa. Miután azonban most a tulajdoni viszonyokkal kapcsolatos kárpótlás van a tisztelt Ház előtt, ezért erre kívánok szorítkozni akkor, amikor felszól alok. Mindjárt a felszólalásom kezdetén legyen szabad lerögzítenem, hogy az igazságügyminiszter úr expozéjában, a törvénytervezetben, de Kónya Imre frakcióvezető úr felszólalásában is tulajdonképpen keveredtek a jogi fogalmak, nevezetesen az igazságtalans ág és a jogellenesség, a jogtalanság jogi fogalmai. Holott a kettő távolról sem ugyanaz, mert hiszen igaz ugyan, hogy az igazságtalanság nagyon sok esetben jogellenes magatartás is lehet, de mégis, az igazságtalanság alapvetően erkölcsi kategória, míg a jo gellenesség polgári jogi kategória, amely teljes reparációt kell, hogy maga után vonjon. (Taps a kisgazdapárti padsorokban.) Márpedig a beterjesztett törvényjavaslat az igazságtalanság kifejezést használja, mi pedig, amikor azt mondjuk, hogy teljes reparác iót kérünk, amikor a reprivatizáció fogalmát szeretnénk a Házzal elfogadtatni, akkor mi azt mondjuk, éppen a jogellenességgel szemben lépünk fel, és bár az igazságtalanság is bánt minket, de az igazságtalanság mégis szűkebb, mint a jogellenesség fogalma eb ben az esetben. És mi a reparációt kívánjuk. Ezzel kapcsolatban legyen szabad mindjárt rámutatnom arra, hogy óriási tévedés volt Kónya Imre frakcióvezető úr részéről és az igazságügyminiszter úr részéről is az 1947es és '49es évvel kapcsolatos hivatkozá s. Miniszter úr szerint ebben lényegében nincs különbség, hogy '47 vagy '49. Kónya frakcióvezető úr szerint pedig nem volt akkor olyan törvény, amely lehetetlenné tette volna mindazt, ami történt, sőt, mintha inkább megfelelt volna az akkori törvényességne k mindaz a jogtalanság, amit elkövettek.
