Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 12. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - A külügyi és a honvédelmi bizottság együttes jelentése a jugoszláviai fegyvereladásokról - ELNÖK (Szabad György): - KIRÁLY ZOLTÁN (független)
212 nemzetközi összefüggései és következményei lehetnek, mint éppen a tárgyalt es etben, amelyek komoly kül- és belpolitikai bonyodalmakhoz vezethetnek. Egy ilyen helyzetben már nem lehet elégséges egy államtitkári bizottság, hanem a magyar külpolitika legfőbb letéteményesének, a Kormány elnökének is tudnia kell róla. Nagy és megválaszo landó kérdés, hogy a miniszterelnök úr miért nem tudott egy ilyen rendkívüli ügyről. Miután a kormányjelentésből semmivel sem tudtunk meg többet, mint a sajtóból, ezért számos további kérdésünk és észrevételünk is adódik – , mindenekelőtt a külügyminiszter úr feljegyzésével kapcsolatban. Rendkívül tiszteletreméltó, mi több: derék dolog, hogy vállalja eddigi nyilatkozatait. A gond nem is ez; sokkal inkább az, hogy minek nyilatkozott. (Derültség.) Az első nyilatkozat, amelyet vállal, és amelynek hitelességét e lismeri azzal, hogy idézőjelbe teszi: tartalmilag egy kijelentés, amelynek lényege: a fegyverszállítások légből kapottak! Akkor ez mindenki számára azt jelentette, hogy nem volt fegyverszállítás. Ez tehát a tény tagadása. S utólagosan ez nem magyarázható a fegyvereladás és fegyverszállítás közötti jogi értelmű különbözőséggel. Megítélésünk szerint az ilyen kényes, a magyar – jugoszláv viszonyt, a magyar belpolitikai életet és a jugoszláv belpolitikai életet is érintő kérdésekben első megnyilatkozásnál először el kellett volna dönteni, hogy ki nyilatkozzon, a külügyminisztere, az illetékes külügyi vezető vagy a Külügy sajtóirodája. Tartalmilag is kínálkozott két lehetőség. Egyrészt egy rövid közlemény közreadása, amely jelzi az ügy súlyos voltát – közli, hogy a minisztérium kivizsgálja, konzultációkat folytat és utána nyilatkozik. Ha pedig a külügyminiszter úr nyilatkozik, akkor közölhette volna a fegyvereladás tényét, ki adott el és kinek fegyvereket – választ adhatott volna arra, hogy szabályos volte az üzle tkötés, politikailag sértette magyar érdekeket, s végül elmondhatta volna, hogy félreértésről van szó, amelynek haladéktalan tisztázására készen állunk a jugoszláv kormánnyal. Úgy gondolom, a külügyminiszter úr nem a helyes utat választotta, és megnyilatk ozásaival hozzájárult a feszültség fellobbantásához, és lehetőséget adott azoknak, akik a feszültséget tudatosan élezni kívánják. És itt zárójelben hadd térjek ki Tamás Gáspár Miklós előbbi megállapítására, amely szerint a nem hivatalos Parlamentben a korá bbiakban is volt egy lehallgatási botrány, ahol a bejelentőt ítélték el, de ez nyilvánvaló volt – mondta Tamás Gáspár Miklós – , hiszen ott nemdemokrácia volt! Igaza van Tamás Gáspár Miklósnak, de azt is hozzá kell tennem, hogy ebben a nemdemokráciában az érintett miniszter tudta, mi a dolga, és benyújtotta a lemondását! (Taps a bal oldalon.) Számunkra a jelentés alapján az is kérdéses, hogy megtörténte egyáltalán a tényfeltárás? Hadd sorakoztassam fel tehát kérdéseinket a fegyvereladás tényével kapcsolat ban: Többek között: a horváth féllel folytatott tárgyalásokon annyi géppisztolyról és lőszerről volte szó, amennyit végül is leszállítottak? – erre utalt már Rockenbauer Zoltán. A kérdés jogosságát erősíti, hogy a Technika Külkereskedelmi Vállalat vezérig azgatója október 12én, tehát már az előző nap elfuvarozottak után a szállítmány leállítását kérte az illetékes tárca néküli minisztertől. Ha tehát csak egy szállítmányról volt szó, mire vonatkozott ez a kérelem? S a gyanút valóban növeli a mai reggeli lap okból hírül vett 80 000es szállításról vagy tételről szóló állítás. S ha nem 10 000ről, hanem többről volt szó, akkor miért nem szállították le a többit? Ha az államtitkári bizottság október 10én engedélyezte az ügyletet és a szállítást, és a szállítás október 11én megtörtént, akkor miután ezt technikailag egyszerűen lehetetlen egyetlen nap alatt kivitelezni, akkor valaki október 10. előtt prejudikálta a döntést. Jó lenne tudni, ki volt az, aki ezt megtehette, és miért tette. Megbizonyosodotte a magyar fél arról, hogy a horvát fél eljárása törvényese, hogy kelle tájékoztatnia erről a jugoszláv kormányt, hogy kelle ehhez a jugoszláv szövetségi kormány engedélye?
