Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. június 5. szerda, a tavaszi ülésszak 34. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - DÉNES JÁNOS (független): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ):
2057 Kádárrendszerben, és úgy érzem, hogy ez egy olyan hangulatkeltés, amelyben megpróbálnak egy olyan lég kört teremteni, amelyben aztán az ellenzék különböző javaslatai hát ebben a verekedésben, ebben a veszekedésben valahogy felörlődnek. Mondom, mindezek ellenére, ennek a hangulatnak az ellenére megpróbálok majd a törvényről és a törvény néhány elvéről beszé lni. Az egyházakat képviselő politikusok ma iskolákat akarnak, és az egyházak közfunkciót látnának el ezzel, meglehetősen fontosat és széles körűt. Vajon tisztázódtake azok a viszonyok, feltételek, nézetek, amelyek e közfunkció ellátására vonatkoznak? Vil ágose mindannyiunk számára, hogy a tanítás során az egyházaknak milyen kapcsolatuk alakul ki majd a világi hatalommal, esetleg a Parlamenttel, a bíróságokkal, a finanszírozással, az önkormányzatokkal vagy a főfelügyeletet gyakorló minisztériummal? Az a fe ltételezésem, hogy nincs pontos képünk az egyházak beilleszkedéséről a közfunkciót ellátó intézmények rendszerébe. Az előttünk fekvő törvény megannyi, ma még szinte átláthatatlan folyamat irányát fogja megszabni, soksok spontaneitásra és rögtönzésre kénys zerítve majd az intézményes szereplőket és az egész társadalmat. A következményekkel évtizedekig viaskodnánk, és erre a most erőteljesen követelődző politikai erőknek kötelességük lenne felkészíteni a társadalmat. Legáltalánosabb kifogásom e törvé nnyel szemben éppen ez. Számos fogalom, terminus, elképzelés ma még tisztázatlan, s hiányoznak alapvető törvények és rendelkezések, így tisztázatlan viszonyok, végiggondolatlan gondolatok, vágyak és ábrándok közé hullik e törvény. Megpróbálok problémákat s orolni. Először az egyházi iskolák finanszírozásáról, az egyházi, felekezeti iskolák rendszeréről és ezek típusairól, majd azokról a kérdésekről szeretnék beszélni, amelyek gyerekek, pedagógusok és szülők életterét és szabadságát érinthetik. A nem állami, nem önkormányzati iskolák finanszírozásának kulcskérdése az alapellátás fogalma. Ma többnyire mindenki egyetért abban, hogy az az iskola, amelyik az alapellátás államilag megadott programját vállalja és ellátja, az az iskola jogosult a normatív állami fina nszírozásra. Többnyire ezt az álláspontot problémamentesnek szokták tartani, holott többrendbéli zavart fed el. Mindenesetre az egyházak azzal az előfeltevéssel igénylik vissza az iskolákat, hogy azok majd megkapják a teljes normatív állami támogatást, így a fenntartásra nem kell majd különösebb gondot fordítaniuk. Pedig lehetnének aggályaink. Egyáltalán nem egyértelmű, hogy az államnak kötelező támogatnia bármely egyházi feladatot is. Korántsem biztos, hogy az állam nem lép be az egyházak autonómiájának kö rébe azzal, hogy az alapellátás keretében elkülöníthetetlenül támogat világi és vallásos célokat. A legjobb megoldás természetesen az lenne, ha a világi és a vallásos tevékenységet az iskolán belül is el lehetne egymástól választani, és az alapellátás a vi lági alapellátással lenne egyenértelmű. Semmilyen vallásos cél nem szerepelhet az állam céljaként, semmilyen állami támogatás nem jogos, amennyiben akár a vallásos neveléshez, akár a keresztény szellemiséghez, keresztény erkölcshöz szorosan kapcsolódik, hi szen a semleges világi államnak nem lehet feladata a társadalom megtérítése. Hogyha tehát az állami finanszírozás igénye fölmerül, akkor általában Lawrence Stride alkotmányjogi felfogása szerint azt kellene leszögeznünk, hogy – idézem – egy alkotmányos ren dszerben a vallásos autonómiát tekintve a legalapvetőbb követelmény, hogy a kormányzati cselekvés igazolható legyen világi fogalmakban. Idézet zárva. Amiből következik: 1. A világi hatásnak kellőképpen elválaszthatónak kell lennie a vallásostól. 2. A kedve zményezettek körének kellőképpen tágnak kell lennie.
