Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 12. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - A külügyi és a honvédelmi bizottság együttes jelentése a jugoszláviai fegyvereladásokról - ELNÖK (Szabad György): - TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ)
206 adtak el Jugoszláviának. Tud om, a magyar kormány nem tudott róla, csak négy minisztériuma. (Derültség a bal oldalon.) Utoljára a mai Magyar Hírlapban, február 9i keltezéssel megjelent Jeszenszky Géza külügyminiszter úr reagálása ezekre a kijelentésekre. Idézek belőle: a szavahihetős ég kérdése kapcsán érdemes megjegyezni, hogy jogi értelemben fegyverszállításnak csak a kormányok közötti tranzakció számít, cégek esetében csak fegyvereladásról beszélhetünk (derültség a bal oldalon) , ennek alapján a fegyverszállítás tényét cáfoló minden magyar megnyilatkozás pontosan megfelelt a jogi tényállásnak. Uraim, nem állítom azt, hangsúlyozom, hogy az illetékesek hazudtak volna. Nem állítom ezt. Nem állítom, már csak azért sem, mert ez a hang Bukarestbe való. Azt állítom azonba n, hogy aki a kérdésre nem hazudik, még nem feltétlenül mond igazat. Nem állítok mást, minthogy tudatosan félretájékoztatták a közvéleményt. Nem állítok mást, minthogy ilyen magyarázatokkal, Uraim, semmire nem megyünk. Ezt az ügyet nem lehet másképp rendez ni, mintha feltárjuk a teljes igazságot, nem lehet másképp megnyugtató módon az ügyet lezárni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Van olyan párt, amelyiknek a soraiból ketten is jelentkeznek. Én tehát minden név megemlítésekor fel fogom tenni, hogy őe a házbizottsági megállapodás értelmében az illető képviselőcsoport megbízott szónoka. Tamás Gáspár Miklós a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Tamás Gáspár Miklós (S ZDSZ) TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én azt hiszem, hogy mivel itt az ügyben található logikai és egyéb ellentmondásokról Rockenbauer képviselőtársam igen szellemes és számomra kielégítő ábrázolást adott nekünk, én szeretném felhívni a figyelmet ennek az ügynek az általánosabb következményeire és a jelentőségére. És engedjék meg, hogy ezt néhány példával megvilágítsam, rendkívül fontos kérdésről van ugyanis szó. Magának az államnak a karakteréről, arról, hogy ellenőrzie a Parlament ez t a Kormányt vagy sem. Ez a kormányrendelet – amelyet idéztek már itt – , a fegyverkereskedelmi jogról szóló kormányrendelet, azt mondja 8. §ában, hogy a bizottság, ez a bizonyos államtitkári bizottság, amely fegyvereket eladhat más államoknak, rendszerese n köteles számot adni az Országgyűlés honvédelmi és külügyi bizottságának. Nem tartom véletlennek, hogy ez elmaradt. Amennyiben a végrehajtó hatalom elmulasztja kötelességét, nem tájékoztatja ilyen fontosságú dolgokról az Országgyűlést és a közvéleményt, s őt, amennyiben a Kormány tagjai, ha hihetünk a Kormány tájékoztatásának – és miért ne hihetnénk? – nem tájékoztatják a felelős miniszterelnököt, aki alkotmányos berendezkedésünk szabályai értelmében egyedül felelős – a Kormány mint kollektívum felelős csak , az egyes miniszterek önmagukban nem felelősek – , akkor meg kell kérdeznünk, hogy voltaképpen milyen kormányzás folyik ebben az országban. (Közbeszólás a jobb oldalról: Ejtőernyős.) A végrehajtó és a törvényhozó hatalom között szoktak konfliktusok lenni m ásutt is. Másutt is előfordult már, hogy a törvényhozás úgy találta, hogy a végrehajtó hatalom nem felelt meg feladatának, és erről tett. Két példát szeretnék erre idézni, két külföldi példát, tekintve, hogy nálunk még fiatal a demokrácia, és nincsenek iga zán precedensek e tekintetben. De lesznek! (Derültség a bal oldalon.) De ez csak egy jóslat. Az első példa a közismert Watergateügy, amelyben – mint tudjuk – Nixon elnök munkatársai lehallgatták a Demokrata Párt főhadiszállásán, a Watergate szállodában fo lyó beszélgetéseket. Az amerikai kongresszus a széles nyilvánosság előtt, élő televíziós közvetítésekben hónapokon keresztül
