Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. június 5. szerda, a tavaszi ülésszak 34. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ):
2044 az államegyház között, tévesek, csak hogy Angliában – ahol, mint mondtam államegyház van – ennek a végső következményeit is levonták. Angliában a canterburyi érseket a miniszterelnök nevezi ki. Angliában az államegyháznak nem pusztán a költségvetését, hanem a dogmá it is a parlament határozza meg. Ha valaki az egyházi dogmákon változtatni kíván, az az angol alsóházhoz fordul Amennyiben az egyház és az állam elválasztását Magyarországon tökéletesen nem kívánja a kormánykoalíció véghezvinni, akkor a közeljövőben Magyar országra látogató pápát fel kellene kérni arra, hogy változtassa meg a kánonjogot és tegye lehetővé a magyar Országgyűlésnek, hogy a Dencinger enk (e) ridion symbolumában szereplő katolikus egyházdogmák közül a parlament kényekedve szerint azokat változta ssa meg, amelyeket akarja, esetleg egyharmados többséggel. Ez azt a groteszk helyzetet eredményezheti, ami előfordult Angliában, ugyanis előfordult az, hogy a megválasztott kormánytöbbség vezetője, a miniszterelnök nem tartozott az államegyházhoz. Például Gladstone is metodista volt, és a legutóbbi híres angol miniszterelnök Thatcher szintén nonkonformista kisegyházhoz tartozott, nem beszélve lord Beaconsfieldről, Benjamin Israelről, aki mint köztudomású, zsidó volt. Ezeknek a miniszterelnököknek kellett a canterburyi érseket kinevezni. Kétlem, hogy ezt az esztergomi vagy a kalocsai érsek tekintetében a magyar közvélemény elfogadná. Tisztelt Országgyűlés! Én azt akarom mindezzel mondani, hogy az állam és az egyház elválasztása nem abszolút szükségszerűség, de amennyiben nem cselekedjük meg logikai tisztasággal, annyiban a következményeit mindenképpen le kell vonnunk, annyiban olyan felelősséget kell vállalnia az államnak az egyházakért, amelyre úgy látom konszenzus van a Házban, az állam nem kíván vállalkozn i. Tehát az a tény, hogy tíz esztendeig a törvényjavaslat szerint mindenfajta egyházi autonómia illúzió, ezáltal a Ház, amennyiben abban a számomra nehezen elképzelhető esetben, hogy elfogadja ezt a törvényt, egy veszélyes precedenst teremt, ugyanis tiszte lt Ház, nem pusztán az egyház az egyetlen autonómia, amelynek a függetlenségét a magyar Országgyűlésnek fenn kell tartania. Ilyen autonómiák még vannak, méghozzá közhasznú autonómiák, célzok itt például a Magyar Tudományos Akadémiára vagy az egyetemekre. A mennyiben ezeknek az egyházaknak, az Akadémiának, az egyetemeknek a függetlenségét nem tartjuk skrupulózusan tiszteletben, annyiban bizonyos, hogy liberális, pluralista, modern demokratikus társadalomra nem fogunk szert tehetni. Ez pedig az állami gyámkodá snak egy olyan variánsát valósítaná meg tisztelt Országgyűlés, amelyet a Ház minden oldalán elhangzott nyilatkozatok szerint senki nem óhajt. Igaz az az érv, amelyet a kormánypárti oldalról hallottam több képviselőtől, az az érv, miszerint az egyházak morá lis, szociális és egyéb szempontokból hasznot hajtanak az országnak, hasznot hajtanak az ország olyan közösségeinek is, amelyek nem hívő közösségek, ezért mindenképpen érdemesek az állam támogatására. Ez természetesen igaz, de ez természetesen nemcsak az e gyházakra igaz. Ezt a társadalomtudományokban free right elméletnek hívják, hogy valaki részvétel nélkül szert tehet haszonra. Például ha én nem veszek részt valamilyen mozgalomban, amely olyan eredményekre vezet, amelyek számomra kedvesek, nekem hasznom v an abból a mozgalomból, holott nem veszek részt benne. Igenám csak az egy nagy társadalmi paradoxon, tisztelt Országgyűlés, ha valaki a free right hipotézisről tudomást szerez, akkor általában kevésbé hajlamos az illető társadalmi akcióban részt venni, ugy anis feltételezi, hogy mások majd részt vesznek benne. Minden elméletre alapozott társadalmi akció, amennyiben a dolog tudatossá válik, tehát például az érvelés bizonyos autonómiák közhasznúsága mellett az illető autonómiák tulajdonképpeni működőképességét , belső elhatározottságát és elkötelezettségét gyengíti minden eddigi tapasztalat szerint. Ha az állam és az egyház közötti határok nem világosak, ezek nem pusztán gazdasági, jogi és a lelkiismereti szabadságot érintő okokból károsak az egyházak számára, h anem az egyháznak a spirituális tekintélye belekerül egy olyan körbe, amely az állami intézmények tekintélyének változó és bizonytalan köre. Az azonban, aki az egyházak spirituális tekintélyét sokra tartja, azokból az
