Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. június 5. szerda, a tavaszi ülésszak 34. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ISTVÁN JÓZSEF (FKgP):
2029 nem volt szívügye az egyházak lábontartása és megmentése, ellenkezőleg fennen hirdették, hogy 20 év múlva megszűnnek az egyházak Magyarországon is. Az egyházi vezetőkre szégyenteljesen rákényszerített egyezmény is 20 évre szólt, mondván utána úgyis idejétmúlt lesz és feleslegessé válik. Az egyház ura, a mindenható és gondviselő Isten azonban másként határozott a magyar egyházak felől, úgy hogy nem engedi elpusztítani őket, megsemmisíteni, hanem megmenti, megtartja é s megvédi, sőt kegyelmesen megújítja. Évtizedeken át mindig hívott el olyan hűséges és bátor, áldozatkész szolgákat, akik ezt a küldetést vállalták, az áruló és hűtlen szolgákat pedig türelmesen kigyomlálta az egyház veteményeskertjéből. A hívő emberek min dig tudták és tudják, hogy az egyház ebben a világban nemcsak földi intézmény, nem egy a földi intézmények közül, hanem a Szentháromság Isten lelke által fundált, egy szent és egyetemes anyaszentegyház, amelynek léte, múltja, jelene és jövendője egyedül ur ától függ, és az ő akarata nélkül a pokol hatalma sem vehet rajta diadalmat. Így maradtak meg hazánkban az egyházak soksok próbatétel közepette és érték meg az egész nemzetünket megrázó társadalmi változást, átalakulást. Fő részt vállaltak a társadalmi bé ke megőrzésében, a vér nélküli hatalomátvétel megteremtésében, az egymás elleni politikai acsarkodás helyett az egymásért és a nemzetért történő felelősségvállalást, a nemzeti összefogás szükségességét hirdették és munkálták. Joggal óhajtják a nemzet többs égét kitevő, különböző felekezetekhez tartozó hívek, hogy a rajtuk esett jogos sérelmeket orvosolják. Jelen és jövőbeni működésükhöz szükséges tárgyi és anyagi feltételeket biztosítsák, az elorzott, az erőszakkal államosított javakat adják nekik vissza. Ne m állami támogatást kérnek, nem alamizsnát várnak, hanem a jogtalanul elvett tulajdonaik visszaadását. Természetesen nem mindent, nem minden áron és nem azonnal, hanem fokozatosan, a zavartalan működéshez szükséges mérték szerint. Ma még a szükséges mérték et megállapítani, meghatározni teljes felelősséggel, sem a Parlament, sem a Kormány, sem az önkormányzatok, de az egyházak sem tudják, azonban az induláshoz szükséges, az újrakezdéshez szükséges javakat, épületeket minél előbb biztosítani kell az egyházakn ak. Hamis beállítás az ellenzék oldaláról az, hogy az egyházi tulajdoni javak visszaadása társadalmi feszültséget idéz elő, úgymond kárára lesz az egyházaknak is: sokat veszíthetnek. Csak zárójelben kívánom megjegyezni, hogy az egyházak nemigen veszítenek semmit, hiszen majdnem mindent elveszítettek. Ezek a szirénhangok nem ismeretlenek számomra. Mint gyülekezeti lelkipásztor, harminc év óta végzek folyamatosan, nem kis harc árán, mind a mai napig iskolai hitoktatást – természetesen állami iskolákban. Az ut óbbi éveket leszámítva, mindig azt hallottam: feszültséget idézek elő az úgymond kettős nevelésemmel, megzavarom a gyermekek lelkivilágát. Arról, hogy mennyi hazugsággal fertőzték a gyermekek lelkét és elméjét, mélyen hallgattak. Erre a rágalomra mindig az t szoktam válaszolni: nem én idézem elő a kettős nevelést, a lelki konfliktust, a feszültséget, aki a kétezer éves keresztyén és a 450 esztendős kálvinista hit és erkölcs cseppjeit csepegtetem a tanítványaim lelkébe és elméjébe. Meg vagyok győződve róla, h ogy ha az egyházi ingatlanok visszaadása körül a törvénytervezet törvénnyé válása után feszültség támad a társadalomban, azt nem az egyházak fogják előidézni, hanem azok, akik a törvénytervezetet ellenzik. Remélem, hogy az önkormányzatok, a volt egyházi tu lajdon használói megértik, hogy az egyházaknak, főleg az iskola ügyben, de más egyházi tevékenységben is, az elvárt és jogos igényeknek meg kell felelni, és ezt nem kívánják gátolni. Ha nagy nehezen egy egyházi iskolát vagy iskolarészt visszakap valamelyik egyház, oda tízszeres a jelentkezés. A társadalmi igényt ki kell elégíteni. Ne legyünk továbbra is farizeusok, mint a régi urak, akik szóban egyházellenesek voltak, de minden követ megmozgattak, hogy gyermekeik egyházi iskolába járhassanak. Nem volt lelki ismeretfurdalásuk, hogy az intézetet fenntartó hívő szülők gyermekeit kiszorították onnan. Azokat az intézményeket, épületeket, hozzájuk tartozó ingatlanokat, beépített és beépítetlen földterületeket vissza kell adni, amelyekre az egyházak az igényt bejel entik. Ha ez lehetetlen lenne, akkor pénzben kell őket kártalanítani, vagy megfelelő csereingatlannal kell kárpótolni őket. Egyházi
