Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. június 4. kedd, a tavaszi ülésszak 33. napja - Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok kiegészítő állami támogatásáról szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárás keretében történő tárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL GYULA IMRE (SZDSZ):
2019 Örömmel látom, hogy a konszenzus valóban kialakulni látszik az előterjesztő államtitkár úr és az egyes párt ok képviselői között. Az első kérdésről – hogy mit jelent a törvény keretein belül a hátrányos helyzet – azért fontos beszélni, mert létezik a hátrányos helyzetnek egy köznapi értelmezése is, amely eltér a jelen törvényben meghatá rozott fogalomtól. Ez az eltérés az eddigiekben már sok félreértés forrása lett. Ha hátrányos helyzetű településekről hallunk, akkor gondolatainkban megjelenik egy aprófalvas vidék, elöregedett lakossággal, távol a főbb közlekedési útvonalaktól, minimális közösségi infrastruktúra híján, egészséges ivóvíz, csatorna, telefonhálózat stb. nélkül, betölthető munkahelyek nélkül, a felhalmozódott szociális problémák sokaságával. Miközben teljesen természetes ez az asszociáció, döntés előtt újra szeretném felhívn i az önök figyelmét, hogy a törvényjavaslat nem a köznapi értelemben használja a hátrányos helyzet fogalmát, hanem egy sajátos pénzügyi kategóriának tekinti. Eszerint önhibáján kívül hátrányos helyzetű településnek az tekinthető, amelynek a rendelkezésre á lló forrásai nem érik el az 1990. évi működési kiadásai szintre hozással korrigált bázisának az idei költségvetési törvényben meghatározott automatizmusokkal növelt összegét. Ebben az értelemben tehát az a hátrányos helyzetű település, amelyik a már létező intézményeinek működtetéséhez nem rendelkezik a norma szerinti pénzügyi forrással, s nem pedig az, amelyik esetleg még ki sem tudta építeni ezeket a szükséges intézményeit, közszolgáltatásait. De nagyon szeretném kérni önöket, hogy ezeknek a településekne k a gondját ne ebből az 5 milliárd forintos keretből próbáljuk megoldani. Erre a célra elsősorban a már múlt héten eldöntött céltámogatások szolgálnak vagy szolgáltak volna. Itt már csak sajnálattal tudom emlékeztetni önöket arra, hogy mivel ott egy 2,3 mi lliárdos forráshiány volt, amit a Kormány is elismert; ennek az orvoslására, a hiány betömésére tett költségvetési törvénymódosító indítványunkat tegnap tárgyalásra méltatlannak ítélték. Abban az értelemben tehát, ahogy most szóltam a hátrányos pénzügyi he lyzetről – és itt térnék át a mondandóm második gondolatmenetére – , Budapest is hátrányos helyzetű településnek számít abban a pénzügyi technikai értelemben, ahogy itt ezt a fogalmat próbáltam leírni. Az előttünk lévő törvényjavaslat indoklása azt mondja, hogy a főváros esetében a hiány elérte a most felosztható teljes összeget, nem szólva még a helyi közlekedés támogatásáról. Tehát ebben a törvényértelmezésben egy olyan jelentős hiány van a budapesti közintézmények, közszolgáltatások működtetésében, ami ak ár ezt az egész 5 milliárd forintot felemészthette volna. A Kormány terjesztette elő azt a kompromisszumos javaslatát, hogy legyen csak lakosságarányosan az összes keret egyötöde a főváros javára felhasználható. Ezt kifogásolják Komor Sándor és Sápi József módosító indítványukban. Azt mondják, hogy diszkriminál a törvényjavaslat, meg az indoklási részben is, hiszen a főváros már most megkapja az őt megillető hányadot, tehát lakosságarányosan ezt a bizonyos 40%ot, míg a vidéki önkormányzatok majd egy később kiírandó pályázat során részesülnek további támogatásban. Hangsúlyozni szeretném, hogyha itt diszkriminációról van szó, akkor az a főváros hátrányára történő diszkrimináció, nem pedig előnyére történő diszkrimináció. Hátrányára azért, mert a normatívában meghatározott pénzügyi igényekhez képest az elismert igényeket a törvény kielégíti, egyedül a főváros esetében nem, hiszen akkora lenne a normatívák szerint elismert jogos igény, hogy elvinné a teljes összeget. Tehát lefelé tér el és lefelé diszkriminál a főváros esetében ez a törvényjavaslat kompromisszumos megoldásként. Dupla diszkrimináció lenne az, hogyha elfogadnánk Komor Sándor és Sápi József módosító indítványát. Összefoglalóan tehát azt szeretném önöktől kérni – ahogy az előttem szóló képviselőtársa m is kérte – , hogy ennek a módosító indítványnak a kivételével szavazzuk meg ezt a törvényt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
