Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. június 4. kedd, a tavaszi ülésszak 33. napja - A szerencsejáték szervezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ LAJOS (FKgP):
1975 rendszerét. Ha a nyereményalap 65%, és a bruttó totalizatőrforgalom 35% marad, amely vállalkozási árbevétel, és amellyel szemben költségek merülnek fel, ez rendkívül nehéz helyzetbe hozza az egész magyar lótenyésztést. Ezek a ráfordítások a vállalkozási árbevételből a következők: a budapesti versenypályákon, az alagi idomítótelepen éves sz inten ezer versenyló áll, melynek tartási költsége kiadásként jelentkezik személyi és dologi ráfordításokkal együtt. E mögött az ezer versenyló mögött az országban mintegy 850900 tenyészkanca áll a tenyésztők tulajdonában. A jelenlegi országos paraméterek , amelyek az ügető- és a telivértenyésztés főbb mutatói, egyértelműen azt szemléltetik, hogy a versenylótenyésztés költségei mintegy 180 millió forintot tesznek ki évente. Ezzel szemben a bázisév totalizatőrforgalmából kiindulva 1991ben optimális esetben is versenydíjak és tenyésztési jutalék címén maximum 100 millió forint áramolhat vissza a tenyésztőkhöz és a futtatókhoz. A jelenlegi inflációs viszonyok mellett ez esetben mintegy 80 millió forint marad fedezetlenül országosan, ami a tenyésztők ráfordítás a. Ez olyan mérvű teher, amelyet nemcsak a privát kistenyésztők, de az állami gazdaságok és szövetkezetek sem képesek elviselni; tartósan semmi esetre sem, és egyértelmű, ha ez nem egyenlíthető ki, a magyar versenylótenyésztés elsorvadásához és végleges cs ődjéhez vezethet. Ezeken a költségeken kívül természetesen a visszatartott 35%ot terhelik a sportlétesítmények, pályák, épületek, tribünök fenntartásának költségei, a totalizatőrapparátus személyi és dologi költségei, a hazai lóversenyezés nemzetközi kap csolatainak fenntartásával járó folyamatos, esetenként devizaigényes költségei, az oktatás, az ezzel kapcsolatos tudományos kutatások támogatása és végül a hatályos jogszabályok szerint az állammal szemben felmerülő fizetési kötelezettségek is. Mindezeket figyelembe véve, ha a visszamaradó 35%ot megtisztítjuk a ráfordításoktól, a képzett nyereség jelenleg nem több 34%nál. Ilyen körülmények között a nyereményalap 75%ra való felemelése az elmúlt évi tényszámok alapján 81,4 millió forint éves veszteséget j elentene, amely szinte fillérre egyezik azzal az összeggel, amit versenydíjak címén a tenyésztőknek és futtatóknak visszaáramoltatni kíván a versenyeket rendező, és akkor még nem is beszélhetünk a tenyésztés nyereségességéről, csak annak szintentartásáról. Az 1990. évben a galopp- és ügetőversenypályákon, a bruttó totalizatőrforgalom 814,2 millió forint volt. A kifizetett nyereményalap 531,2 millió. A vállalat működési költségei 241,6 millió, a futtatóknak és tenyésztőknek kifizetett összeg 35,8 millió, a nyereség 5,6 millió forint. Az elmúlt esztendőkben a versenylótenyésztés és a futtatás éppen a magasra szökött infláció következtében szinte kivétel nélkül minden tulajdonosnak ráfizetéses volt. Ilyen körülmények között, bármennyire is célszerű lenne a ny ereményalap megnövelése, jelenleg elképzelhetetlen. Összefoglalva: a hazai lóversenyezés továbbra is a versenylótenyésztés a tenyészkipróbálásnak, az ivadékvizsgálatnak és az utódellenőrzésnek egyetlen lehetősége, a félvér- és sportlótenyésztés számára a l egjobb nemesítő anyag kiválasztása. Elsősorban mezőgazdasági tevékenységnek kell tekinteni. A szaktárca, de más állami intézmény sem ad a költségvetésből semmiféle támogatást a versenylótenyésztésnek, az kizárólag a versenypályák forgalmából tartja fenn ma gát. Ez nem volt mindig így. 1967ig a hazai telivér és ügetőtenyésztést a Földművelésügyi Minisztérium költségvetésből tartotta fenn. Ezt az állami támogatást 1967 után megvonta a tárca és mindössze annak tört hányadát juttatta a tenyésztő gazdaságoknak. 1972ben, amikor megalakult a magyar lóverseny közös vállalat, ez az állami támogatás is megszűnt. Ettől kezdve a totalizatőr forgalomnak kellett vállalnia a vállalat fenntartását és az országos telivér- és ügetőtenyésztés eltartását is. Mivel a mai napig a lóversenyfogadásokból képzett árbevétel egy része ez az összeg, amely visszaáramoltatható a versenylovat tenyésztő és futtató tulajdonosokhoz, akik között napjainkban már az élénkülő privatizáció következtében jelentős számmal megtalálhatók az egyéni ten yésztők és futtatók is.
