Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. június 3. hétfő, a tavaszi ülésszak 32. napja - A szerencsejáték szervezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - DÉNES JÁNOS (független): - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
1964 lóversenyről, akár játékkaszinók koncessziójáról van szó, mindig azt tartja szem előtt, hogy a játéktartalom akkor fejleszthető, ha valójában tiszta. A szerencsejáték sem lehet a hamis propaganda területe, hanem valamiként azzal a komolysággal telített, amely a XIX. századtól ugyan egyre jobban elveszti játékos jellegét, de a tisztesség és a szabály erejével megt artható szórakozásnak és becsületes gyarapodásnak. Végezetül egy Platonidézet: "Az emberi ügyek ugyan nem méltók nagy komolyságra, de mégis szükséges, hogy komolyak legyünk, ami örömnek nem öröm. Fordítsátok tehát ezt a komolyságot arra, amire illik." Ami nt ezt a törvényjavaslatot is, amit megfelelő pontosításokkal, korrekciókkal – sokat hallottunk már ebből – alaptárgyalásul mi elfogadni javasolunk. (Taps az MDF és a Kereszténydemokrata Néppárt padsoraiból.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra követ kezik Dénes János független képviselő. Felszólaló: Dénes János (független) DÉNES JÁNOS (független) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A tisztelt Háznak szembe kell néznie a szóban forgó törvényjavaslat megalkotásával. Én, miután előttem számos igen szakszer ű felszólalás hangzott el, amely helyenként már a részletes vita pontosságával szólalt fel, vagy olyan lendületesen, mint amit az előbb hallottunk, arról szeretnék beszélni, hogy milyen a társadalmi, nemzeti közeg, amikor ezt a törvényt létre akarjuk hozni . Abból szeretnék kiindulni, amit Szabó Tamás államtitkár úr mondott, hogy a szerencsejátékok szervezése nem jog, magyarul nem a szándék dönti el, hogy ki akarja szervezni, hogy ki szervezheti, hanem csak az szervezheti, aki ennek a jogát megkapja. Amikor ezt az államtitkár úr szájából örömmel hallottam, akkor engedjék meg, hogy még egyszer visszatérjek arra, hogy milyen körülmények között, milyen helyzetben van a társadalom akkor, amikor ezt a törvényt meg akarjuk alkotni. Évtizedeken keresztül tömegesen l eszoktatták az embereket arról, hogy eredményesen golyózhassanak, hogy a golyólyukat megcélozzák 6 golyócskával. Olyan lelkiállapotban vagyunk, hogy irodalmi szinten is megjelent az a mániákus főkönyvelőnő, akinek az egész heti igézete az 5 számban van, kü lönösen ha olyan izgalom éri, ami a héten történt, hogy nem öt, hanem hat golyó csúszott ki az eredményt hozó lyukon. Amikor erről dönt a tisztelt Ház, akkor nem hagyhatja figyelmen kívül azt az ellehetetlenült lélektani közeget, amelyek közepette ezt a tö rvényt meg kell, hogy hozza, tudniillik a nagyközönség teljes egészében kiszolgáltatott, évtizedeken keresztül tömegesen infantilissá vált, lásd: főkönyvelőnő. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy az egyik oldalon a szakszerűség, a tudomány, a valós zínűségszámítás áll szemben a szerencse lesésével, népiesen szólva a vakszerencsével. Nem beszélve arról a kialakult, sok évtizedre, még a múlt századnál korábbra is visszamenő népi szemléletre, hogy a "hazárd" szót laikus módon majdnem a "hazaárulással" a zonosítják. Amikor ennyire szigorú a józan, a hétköznapi munkában hozott ítélet, amely mindig is elítélte annak a démonikus szenvedélynek az űzőit, amit Dosztojevszkij megírt, az irodalomban megjelenített, akkor tekintetbe kell venni azt, hogy igenis véden i kell a közösséget, az ifjúságot, és csak akkor helyes a döntésünk, ha korlátozzuk ennek a szakmának, ennek az iparágnak a terjedelmét, nagy műgonddal választjuk meg a résztvevőit, és ha a megfelelő védelmi garanciákat beépítjük a társadalom, az ifjúság s zámára. A meghallgatást megköszöntem. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Még vannak jelentkezők, folytatni fogjuk a vitát, de most előbbre vesszük a mentelmi ügyet, ezért kérem képviselőtársaimat, hogy fá radjanak be a folyosókról.
