Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. június 3. hétfő, a tavaszi ülésszak 32. napja - A fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP):
1950 Mindenképpen úgy gondolom, hogy előreléphetünk ez ügyben, ha a törvényt nem fogom nagy boldogsággal szeretni, legalább legyen benne néhány olyan dolog, amely mellett az ember ki bír állni, és ami perspektivikusan maga előtt tartja azt, hogy legalább valami javulhat a fővárosban. Eg észen meglepődtem azon, hogy ma jutott eszembe és másnak se, beadtam egy csatlakozó módosító javaslatot, amelyet ki is osztottak néhány perccel ezelőtt, amely arról szól, hogy a főváros lehessen sok kicsi részből is és lehessen egységes is, vagyis, hogy ne legyen leírva a törvényben az a szám, hogy 22. Értelmetlen ugyanis törvénybe foglalni szám szerint a 22 kerületet, amikor az gyakorlatilag egy hónap vagy fél év múlva megváltozhat, és akkor lehet a törvényt újra elővenni. Az előbbi két, különböző természe tű módosító javaslatom mellett van egy harmadik, ami ma került az önök kezébe, ami arról szól, hogy a főváros területe kerületekre tagozódik. Ne írjuk le, hogy hányra, ne kelljen még az idén esetleg változtatnunk a törvényen. Azt gondolom, nincs értelme to vább mondani a dolgokat. Legszívesebben azt mondanám, hogyha a nevem elhangzik, akkor az "igen" gombot kell nyomni… (derültség), de remélem, hogy ezek a javaslatok, amiket tettem, elfogadhatók a tisztelt Ház számára, és ha elfogadták, jól szolgálják a fővá ros ügyét. Úgy gondolom, ez ügyben megint nyugodtan a "por és sár"hoz nyúlhatunk, és ismét egy Széchenyi idézettel fejezem be, mert ez az úr nagyon bevált számomra, mindaz, amit mond, roppant tanulságos ma is. Úgy szól: "Úgy látom honunk kifejlődését lehe tőnek, ha mindazon erő, mely hazánkban lappang vagy oszolva, sőt egymás elleniségben van, világosságra hozatik és némileg egyesíttetik, s ha e célnak elérésére kiki hűn cselekszi azt, amit köre és körülményei engednek." Én nagyon szeretném, hogyha a Ház k épviselői aszerint, mint körük és körülményeik engedik, jól szolgálnák a haza és a főváros ügyét. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Schiffer János képviselő, Magyar Szocialista Párt. Felszólaló: Dr. Schiffer János (MSZP ) SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) : Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Módosító javaslatom, amelyet 1639es szám alatt nyújtottam be, talán nem tűnik olyan horderejűnek, mint például a vagyonmegosztás kérdése, a feladat- és hatáskör kérdése. Egyszerű en csak a mesterséges kerületi határoktól független rendszer létrehozására tettem javaslatot. Nehéz azonban most a részletes vitához kapcsolódni, nemcsak azért, mert látszólag kisebb kérdésről van szó, hanem azért is, mert már nem tudom pontosan követni, m i is lesz ebből a törvényből, hogyan áll, mi kerekedik ki abból a tervezetből, amelyet a Kormány január 22én nyújtott be, s amelyhez a módosító javaslatok sora, majd újabb sora csatlakozott, és a csatlakozó módosító javaslatokhoz csatlakozó módosító javas latok csatlakoztak. Majd a helyzetet, hogy rendet teremtsenek, újabb alkuk láncolata követte, azonban ezek az alkuk csak szélcsendet eredményezhettek azért, mert ezeknek az alkuknak, megállapodásoknak az alapja nem a város valós működésének biztosítása, ha nem elsősorban politikai egyezségek sorozata volt. A külön alkukat, megegyezéseket, külön tűzszünetet nem a főpolgármester és a miniszterelnök, nem az MDF és SZDSZ frakció között, még csak nem is a főpolgármester és a kerületi polgármesterek között kellett volna kötni, hanem a városlakókkal, de hát, még a kerületi és a főváros közgyűlés véleményére sem voltak kíváncsiak azok, akiknek ez feladatuk lett volna. Pedig itt lett volna a nagy lehetőség arra, hogy a főváros lakói maguk határozzák meg városuk jövőjé t, mert ők tudják, mit jelent a város, amiben laknak, ők tudják, mi az a természetes egység, amelyet lakóhelyüknek neveznek. Ezért adtam be tehát javaslatomat, hogy a történelmi városrészek, az új városrészek közössége, emberléptékű, a helyi társadalomban gyökerező, a polgárokhoz tényleg közel álló önkormányzatot hozhasson létre, a zömében nem természetes, nem szerves fejlődés eredményeképpen létrehozott kerületek helyébe. Itt volt, és talán még itt is van a lehetőség, hogy szétfeszítsük a zömében mechaniku s, az ötvenes években kialakított kerületi rendszert, amely kényszerzubbonyként került a
