Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 21. kedd, a tavaszi ülésszak 28. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - NÉMETH ZSOLT (FIDESZ)
1651 hitéleti és k özszolgálati javakat, míg a másikból az egyházak folyó finanszírozását, amelynek évente csak hozadéka lenne felélhető. A két koncepció gyakorlatilag összeegyeztethetetlen. Ennek magyarázatát 11, a vitában eddig gyakran felvetődött szempont mentén kívánom m egadni. Ha mást nem, legalább az egységes szóhasználat kialakítását elősegítheti az alábbi összehasonlítás. 1. Nagyon sok szó esett az állam és az egyház elválasztásának a kérdéséről. Ebben az elvben a patkó mindkét oldalán egyetértünk. Gyakran hallani azo nban, hogy a modern államnak csak az egyház közjogi, az oktatást, az egészségügyet, a szociális és ifjúsági célokat szolgáló, karitatív tevékenységét, feladatait szabad támogatnia. Mi ezzel szemben úgy véljük, hogy az elválasztás elvébe belefér, ha a közjo gi feladatok mellett az egyházi alaptevékenység, a hitélet is támogatásban részesül, hiszen ez is szerves része egy modern társadalom pluralitásának. Önök szerint azonban a beterjesztett törvényjavaslat az állam és az egyház szétválasztását szolgálja, mert a rendezés végén az egyháznak sok tulajdona lesz, bár ezzel együtt úgy véli, hogy a törvény feladata csupán a részleges rendezés, és további törvényekre van szükség. Miszerintünk az egyház teljes gazdasági autonómiájának az intézményrendszerét kell, hogy megalkossa ez a törvény. Bennünket pontosan az önök javaslata szerinti rendezés végéig eltelő igen hosszú időszak int óvatosságra. Mi úgy véljük, hogy ez a javaslat nem szolgálja az állam és az egyház szétválasztásának az elvét, hanem éppen ellenkezőleg, a lebegtetett ingatlanok révén talán jóvátehetetlen kormányzati függőséget és kiszolgáltatottságot teremt az egyházak számára. 2. szempont. A törvény beterjesztése mögötti politikai szándékok. Önök szerint a törvény politikai motívuma, hogy az egyház nyerje el méltó helyét a társadalomban, a hitéleti tevékenységen túl a közszolgálati feladatokhoz is nyerje el anyagi bázisát. Miszerintünk az önök által remélt célt a mi javaslatunk szolgálja. A kormányzati javaslat azonban gyanút ébreszt bennünk, hogy vagy átg ondolatlanság, vagy esetleg macchiavellisztikus hatalmi megfontolás húzódik meg mögötte. Az önök jóhiszeműségében nem kételkedve kérem, gondolkozzanak azon, hogy a törvény révén a kormányzat több száz milliárd forint értékű állami vagyont osztogathat kényekedve szerint. Ismerve a gazdaság és a politika kölcsönhatását, milyen hatása lesz ennek a politikai erőviszonyokra? Amennyiben a régiónkban, saját történelmünkben nem éppen ismeretlen államegyháztól való félelmünket önök paranoiának bélyegzik is, azt nem tagadhatják, hogy ez ellen a lehetőség ellen a törvényjavaslat nem nyújt megfelelő garanciát. 3. szempont. A rendezés intézményei. A tervezet a legfőbb döntéshozó jogosítványokkal a vagyonátadó, úgynevezett egyeztető bizottságot ruházza fel, amely paritás os alapon egyházi és kormányzati személyekből állna, esetenként az önkormányzatok részéről egy fő részvételével. Úgy véljük, hogy ez a bizottság egyfelől összetételénél fogva politikailag alkalmatlan arra, hogy minden érintett fél politikai érdekét becsato rnázza, másfelől mint az önkormányzati törvénnyel létrehozott fővárosi és megyei vagyonátadó bizottságoktól és a miniszteriális felügyelettől, valamint a pontosan körülírt törvényi szabályozástól függetlenített központi csúcsszerv technikailag képtelen fel adatának az ellátására. Elvi alapon a legfőbb kifogásunk természetesen az a szempont, hogy ebben a bizottságban szimbolikusan testet ölt az egyházak feletti, hosszú időre létrehozott kormányzati kontroll, amelyet az is megjelenít, hogy a bizottság elnöki t isztét a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára töltené be. A mi javaslatunk nem politikai, hanem jogi intézményeket kíván létrehozni a már említett két alapítvány élén kizárólag egyházi személyekkel. 4. szempont. Költségvetésigazdasági kihatások. Az önök k oncepciója szerint felbecsülhetetlen, de elismerten jelentős összegű a törvény elfogadásával járó költségvetési teher. Formája szerint ez az állam, önkormányzat, továbbá magán, természetes és jogi személy kártalanítására, illetve az egyházak számára nyújt andó, részben az igényelt ingatlanok helyettesítése, részben az igényelt ingatlanok fejében pénzbeli kárpótlás lehet. A javaslat szerint az Országgyűlés vállaljon kötelezettséget, hogy az elkövetkező tíz évben ezt a bizonytalan összeget biztosítja.
