Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 21. kedd, a tavaszi ülésszak 28. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
1647 vitatkozni, hogy a fátyolos szemű párttitkárok mit mondtak bacchanáliákon, mer t sajnos én az elmúlt 47 évben sem bacchanáliákra, sem vadászatokra, sem lóversenypályákra nem tudtam eljutni. (Derültség és taps balról.) Az alaphangot egyébként sajnos az általam igen nagyra becsült Isépy államtitkár úr expozéja adta meg. Ha nem értékeli túl az államtitkár úr azoknak a képviselőtársaimnak a zajos tetszésnyilvánítását, akik esetleg nem is figyeltek beszéde tartalmára, és veszi a fáradságot, hogy még egyszer elolvassa a parlamenti jegyzőkönyvben – ahogy én is megtettem – , hogy miket is mond ott azon a május eleji késő délután, akkor úgy hiszem, ő is belátja, vitaindítója nemcsak formabontó és rendhagyó volt, hanem legalább két szempontból nem egészen tisztességes. Először is anélkül, hogy egyetlen ellenzéki képviselő megszólalt volna a Parlam entben, az államtitkár úr elképzelte, hogy mit fognak mondani, és határozott érveléssel taposta sárba saját ellenzéki énjének minden felvetését. (Taps az MSZP részéről.) Lehet, hogy még ma is holmi ármánykodásnak tekinti, hogy az álláspontunk köszönő viszo nyban sem volt az általa elképzeltekkel. Másodszor beszédével azt a látszatot próbálta kelteni, mintha a törvényjavaslat előzetes egyeztetése során valamilyen egyetértés jött volna létre a hat parlamenti párt között, az igazság azonban egészen má s. Az igaz, hogy az ellenzéki pártoknak is lehetősége volt előzetesen véleményt nyilvánítani a törvény koncepciójáról, de ezeket ugyanúgy nem vették figyelembe, mint a Kereszténydemokrata Néppártét, amelynek vezérszónoka szintén kijelentette: számunkra a t örvény csak módosításokkal fogadható el. Azt hiszem, hogyha valóban eredményes munkát akarunk végezni ennek a törvényalkotásnak a kapcsán, akkor a vita harmadik hetében már csak nagyon egyszerűen és őszintén szabad fogalmaznunk. Ki kell mondanunk – ahogy n agy örömömre Tóth Sándor Kereszténydemokrata képviselőtársam már a múltkor kimondta – , hogy ez a vita nem egyszerűsíthető hívők és hitetlenek, kis egyházak és nagy egyházak vagy kormánypártok és ellenzék közötti vitára. Ugyanis vallásos és nem vallásos emb erek számára ugyanúgy világos, hogy az egyházakat az elmúlt évtizedekben ebben az országban igazságtalanságok érték. Hogy az egyházaknak a modern társadalomban is fontos szerepe van, ezért az ehhez szükséges gazdasági feltételeiket ki kell alakítani. S azt is, igenis valós igény van arra, hogy az egyházak részt vegyenek az oktatási, közművelődési és szociális feladatok elvégzésében. De valószínűleg nincsen olyan józanul gondolkodó ember ebben az országban, aki azt hiszi, hogy az állam és az egyház kapcsolat át 1991ben a Horthykorszak mintájára kellene kialakítani. (Közbeszólás jobb szélről: Szó sincs róla.) Vagy hogy a jelenleg működő 3545 általános iskolából 2386ot, a 307 középiskolából 195öt és a 24 tanítóképzőből – matematikailag és fizikailag is lehet etlen módon – 44et kellene visszaadni az egyháznak. Az pedig, gondolom, ma már mindenki előtt világos, hogy az ingatlanátadások és a kiköltöztetések költségeit az adófizető állampolgárok fogják megfizetni. Nem az alapelvekkel van tehát baj, tisztelt Képvi selőtársaim, hanem a konkrét törvénnyel, amely átgondolatlan, előkészítetlen és rossz javaslat. Szeretném mind a három jelzőt röviden indokolni. Átgondolatlan a törvényjavaslat, mert nem vette számba a Kormány, melyek azok az összefüggő intézkedések, amely ek hosszú távon valóban európai módon rendezik nálunk is az egyházak helyzetét. Az alapgondolatban – gondolom – valamennyien egyetértünk: szabad országban szabad egyházakat akarunk. Az 1990. évi IV. törvény ebből létrehozta a lelkiismereti és vallásszabads ág törvényben való megfogalmazását, de nem történt meg az állam és az egyház feladatainak teljes szétválasztása, nem történt meg az egyházak valódi önállóságát biztosító feltételek kialakítása. Nem került meghatározásra, hogy mikor és milyen feltételekkel kaphatnak az egyházak közszolgálati feladataik elvégzése után állami támogatást.
