Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 21. kedd, a tavaszi ülésszak 28. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ)
1642 Az állam és az egyházak szétválasztásának érdekében egyfelől az egyházakat le kell választani az állami költségvetésről, s így meg kell szüntetni a mindenkori politikai döntéshozóktól való függő ségüket, másfelől magát az állami költségvetést kell megszabadítani attól a tehertételtől, hogy ideológiai szempontoknak legyen kénytelen alárendelni szakmaiköltségvetési szempontjait. Ennek érdekében – nem beszélve most az egyházaknak a közfeladatok ellá tására nyújtott szektorsemleges, cél- és normatív költségvetési támogatásról – a következő három jövedelemforrásra épülő javaslatot tesszük. Először is: amennyiben az eddigi költségvetési támogatást egy államilag kezelt tőke hozadékának tekintjük, akkor ké zenfekvő lenne a hozadék helyett magát a tőkét az egyházak rendelkezésére bocsátani, s három év alatt a központi költségvetési támogatást ily módon kiváltani. Ezt a tőkét értékpapírokban, vagyoni jegyekben, részvényekben kellene az egyházaknak juttatni. Az így rendelkezésükre álló részvénycsomag alapszabályként kisebbségi részvényeket tartalmazna, és az összeállításánál figyelembe kellene venni, hogy a kockázat minimalizálása és a biztos jövedelemteremtés érdekében egyaránt tartalmazzon banki, iparvállalati , ingatlanokat kezelő társasági részvényeket. Ugyanakkor megfontolandó, hogy a részvények egy részét az egyházak garantált jövedelmet hozó, kisebbségi részvényekben kapják. Olyan tömegű értékpapírra gondolunk, amely szabad döntést biztosít az egyházak szám ára abban a kérdésben, hogy ezek egy részét tulajdon vásárlására fordítják, míg a másik rész hozadékából biztosítják intézményeik fenntartását, vagy pedig az egész értékpapírcsomag hozadékából működésüket finanszírozzák. Azért, hogy az egyházakat – amennyi ben úgy kívánják – mentesíteni lehessen a vállalkozói tevékenység nehézségeitől, mielőbb szükséges a befektetési alapokról és a pénzintézetekről szóló törvények megszületése. Másodsorban: lehetővé kell tenni, hogy az alapítványi befizetésekhez hasonlóan az egyházaknak juttatott adományok is levonásra kerülhessenek az adóalapból, mint ahogy azt már az elmúlt év decemberében is – sajnos – eredménytelenül – az adótörvények vitájában javasoltuk. Harmadrészt pedig: az elmúlt 40 év folyamán letartolt civil szféra újjáépítésének érdekében létre kell hozni egyfelől azokat az anyagi lehetőségeket, másfelől pedig politikailag semleges mechanizmusokat, amelyek segítségével az állam pozitív, ám mégis semleges szerepet vállal létező társadalmi igények támogatásában. Ezér t javasoljuk a jövedelemadó jelenlegi rendszerének e tekintetében gyökeres megváltoztatását; nevezetesen a jövőben váljék lehetővé, hogy az állampolgárok a személyi jövedelemadójuk egy meghatározott részének – mondjuk 23%ának – felhasználásáról maguk dön thessenek. Ennek értelmében a polgárok – amennyiben úgy kívánják – meghatározhatnák, hogy személyi jövedelemadójuk egy részével szociális, oktatási, kulturális célok érdekében milyen egyházi vagy világi szervezeteket, alapítványokat kívánnak támogatni. Így a személyi jövedelemadó ezen része valós társadalmi igények szerinti mértékben automatikusan kerülne a fenti célokat megvalósító intézményekhez, szervezetekhez, alapítványokhoz. Ez a módszer objektív képet fog festeni a tényleges társadalmi elvárásokról, ugyanakkor a társadalmi elvárásnak megfelelő működéshez kijárás nélkül biztosítja az állami támogatást. Ez a megoldás természetesen nemcsak többletkiadást, hanem megtakarítást is jelentene a költségvetésnek. Úgy érezzük, ez a megoldás – szemben az egykori történelmi helyzet kimerevítésével – képes követni az egyes egyházak között esetleg bekövetkezett arányeltolódásokat, és megteremti az egyházak közti, a magyar történelemben még soha nem biztosított esélyegyenlőséget. Ugyanis jogosan vetődik fel a kérdés, hogy az egyházak költségvetési támogatását kiváltó értékpapírok elosztása során milyen arányban részesedjenek az egyes egyházak. Elgondolásunk szerint az első évben az értékpapírok kisebb része jobb híján a költségvetési támogatottság arányában kerülne az egyes egyházak közötti elosztásra, de a második és a harmadik évben az egyházak közti arányokat az határozná meg, hogy milyen arányban jelölték meg az egyes egyházakat kedvezményezettnek az adófizetők.
