Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 21. kedd, a tavaszi ülésszak 28. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSURKA ISTVÁN (MDF)
1637 megelőzően új bizottsági tag megválas ztására kerül sor, majd ez után a Kormány egyes társadalmi szervezetek feletti törvényességi felügyeletének megszüntetéséről szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős plenáris tárgyalása, illetve a határozathozatal következik. Délután a szokásos időpontban , 14 órától 16 óráig az interpellációk és kérdések elmondására kerül sor, majd a szerencsejáték szervezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájával folytatjuk a munkát. A még hátra lévő időben az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzat ok tulajdonába adásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása következik – mint említettem – , melyet tegnapi ülésnapunkról mára halasztottunk. Végül, ha marad idő, mentelmi ügyben határoz az Országgyűlés. A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Szólásra következik dr. Józsa Fábián képviselő, Magyar Demokrata Fórum. JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF) Elnök Úr! Én a vagyonjogi vitában jelentkeztem hozzászólásra. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Igen. Akkor Csurka István következik szólásra. Felszólaló: Csurka István ( MDF) CSURKA ISTVÁN (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről kíván intézkedni, annak ellenére, hogy a rendezésbe vonandó vagyontárgyak mennyiségét tekintve nem tarto zik a legnagyobbak közé – hiszen például az egyházak által első lépcsőben igénybe veendő vagyonmennyiség meg sem közelíti az MSZMP, valamint fiókszervei és leányvállalatai által elhagyott, átadott és eldugott vagyon mennyiségét – , a lényegét tekintve a ben ne megjelenő félreérthetetlen rendszerváltoztató energia következtében ezt mégis az egyik legfontosabb rendszerváltoztató törvényünkké teszi. Talán ezért is osztja meg ilyen szemléletes módon a tisztelt Országgyűlést. Mindenekelőtt vessünk egy pillantást a történelemre. Az egyházi vagyon kérdését, elsősorban a katolikus egyház hatalmas birtokait illetően először az 1945. évi IV. törvény, a földreform rendezte. Egyes hibáitól és túlzásaitól eltekintve senki sem vonhatja meg ennek mérlegét másként, mint ahogy an eddig: ez történelmi igazságszolgáltatás volt. Jelen törvényünk ezeket a birtokokat nem érinti. Most éppen arról van szó, hogy az egyházak azoknak a birtokaiknak, ingatlanjaiknak egy részéhez hozzájuthassanak, vagy értük valamilyen csereértéket kapjanak , amelyek ez után a nagy igazságos rendezés után még a tulajdonukban maradtak, s amelyeket ez után elraboltak tőlük. A törvény természetesen nem így fogalmaz, mert ezt nem is teheti, de ettől függetlenül ez tény. Az egyházaktól ezeket az ingatlanokat és bi rtokokat a lehető legdurvább erőszakkal elrabolták. Ez a rablás természetesen részét képezte az ország általános kirablásának és tönkretételének, erkölcsi rendje felszámolásának és a magyar társadalomnak a maga múltjától, hagyományaitól, évezredes intézmén yeitől való megfosztásának. Az eredmény közismert. Az egyházaktól elvett iskola tanáraival, diákjaival és pedellusaival azonban nem szabadabb és korszerűbb állapotba került, hanem egy totális zsarnokság fennhatósága alá. A materializmus – amelyre természet esen alapulhat az egyik világnézeti és nevelési rendszer egy plurális társadalomban
