Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 20. hétfő, a tavaszi ülésszak 27. napja - A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)
1622 ismerhetik a kiadott anyagokból. Inkább azt a log ikát szeretném az önök számára felvázolni, amely indítványaim alapjául szolgál. Erre azért van szükség, mert a most tárgyalásra kerülő törvényjavaslat igen sok, egymástól eltérő tevékenységről rendelkezik, és a különböző területekre vonatkozó szabályozási szándékok feltünően eltérő logikát jelentenek majd. Ez a logikai sokféleség – magyarul: logikátlanság – annak a következménye, hogy a javaslat alkotói az egyes főhatóságoktól bekért szabályozási igényeket sokszor csupán egymás mellé tették. Ez azért baj, m ert a kormányzatnak ezek szerint nincs egységes álláspontja, így a főhatóságok a jelek szerint eltérő módon gondolkoznak az önkormányzatok szerepéről, illetve eltérő politikát képviselnek ezzel kapcsolatban. Gondot okoz számomra a 2., 9. fejezetben szerepl ő részlet, amelyet a művelődési kormányzat adott be. Az oktatás területén nagyon sok probléma fog keletkezni, mert ennek a fejezetnek nincs meg a belső logikája. Nem elegendő az, hogy a kormányzat, a Minisztérium úgy nyilatkozik, hogy a következő törvényte rvezetekből már ki fog derülni valamilyen koncepció az oktatás területét érintően, hanem ennek a koncepciónak a része már benn kellene, hogy legyen ebben a fejezetben. Éppen ezért, azért fontos, hogy ezzel szemben tiszta és átlátható álláspont jelenjék meg a törvényben, hogy az érintettek tudják, hogy mi az, ami az ő felelősségük és hatáskörük, és mi az, ami nem. Az első kulcskérdés, amely a legtöbb gondot okozza – amitől a sajtó leginkább hangos – , a középfokú oktatás hovatartozásának a kérdése. A törvényj avaslat szerint a középfokú oktatás egésze a helyi, illetve a területi önkormányzatok irányítása, illetve fenntartása alá kerül, és csak akkor ír elő a törvény mást, ha a területi, illetve a helyi önkormányzat nem kívánja ellátni azt a feladatot. Ez az áll áspont ma is anarchikus állapotokat idéz elő. Nekem az a véleményem, hogy a középfokú oktatási intézmények hálózatának a fenntartására és állandó fejlesztésére, alakítására, változtatására vonatkozó kötelezettségeket oda kell telepíteni, ahol ennek a telje sítésére az érdekeltség fennállhat, ahol a lehetőség megteremthető, és ahova az anyagi feltételek is csoportosíthatók, tehát fővárosi, megyei szintre. Ez természetesen nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy középfokú, illetve körzeti jellegű, jelentőségű o ktatásinevelési intézményt önként bármelyik önkormányzat fenntartson, hiszen az önkormányzati törvény szerint ez az ő tulajdonába kerül. A középfokú iskolák, az alapfokú zeneiskolák, a nevelési tanácsadók és más hasonló intézmények – mind a helyin túlmuta tó jelentőségű intézmények – fenntartására, illetve ilyen tágabb körzeti feladatok ellátására a helyi önkormányzatok nem kötelezhetők, ahogy ezt mellesleg a törvényjavaslat indokolása is leszögezi. Az a feladat, amelyet a jelen törvény szabályozni akar, ne m egy konkrét iskola fenntartásáról, hanem egy terület fiataljai középfokú oktatás iránti igényeinek a kielégítéséről szól. A középfokú iskolák széles skáláját, a lehetőségek szerinti legnagyobb választék biztosítását kell megtervezni és fenntartani. Erre egyegy helyi önkormányzat semmiképpen sem lehet alkalmas. Ugyanez vonatkozik a közoktatással összefüggő, körzeti jellegű szolgáltatások megszervezésére is, hiszen itt az a helyzet, hogy bizonyos tevékenységeket csak átfogóbb rálátással rendelkező szerveze t, intézmény, helyi közösség teremthet meg. Ennek a megszervezése tehát csak helyi és csak kerületi szinten nem lehetséges, hiszen itt a lehetőség sincs meg, és az érdekek sem itt jelennek meg. Ezért javaslom a 102. § (2) bekezdéséhez, hogy a fővárosi és a megyei önkormányzatok legyenek felelősek a területükön működő önkormányzatok közoktatásszolgáltatási együttműködésének az összehangolására. Ez azért fontos, mert olyan feladatokat ölelnek fel, mint például a tankötelezettség teljesítése, a nemzetiségi ta nulók ellátásának a megoldása, amit nem bízhatunk a véletlenre, egyes önkormányzatok esetleges jóindulatára, mint ahogy azt sem bízhatjuk a véletlenre, hogy mindazok, akik valamilyen fejlődési, érési vagy más probléma miatt speciális oktatásra szorulnak, e l legyenek látva. Ezeknek az igényeknek a kielégítését e törvénynek kell biztosítania.
