Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 20. hétfő, a tavaszi ülésszak 27. napja - A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VITÁNYI IVÁN (MSZP)
1617 Köszönöm figyelmüket, és megkérem a képviselőtársaimat, hogy támogassák módosító indítványomat. (Kis taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Vitányi Iván képviselő a M agyar Szocialista Párt részéről. Felszólaló: Vitányi Iván (MSZP) VITÁNYI IVÁN (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Egy kulturális javaslatról szeretnék szólni, amelyet az 1663as számon nyújtott be a képviselők egy csoportja, nevezetesen a Demokrata Fórum, a Ker eszténydemokrata Párt, a Kisgazdapárt és a Szocialista Párt képviselői. Ezt a kulturális bizottság, ennek szövegezését a kulturális bizottság korrigálta, én annak szellemében szólok. A javaslat lényege – ahogy a mindenkori soros elnökünk szokta mondani – , hogy a központi megyei szervek között a közművelődés segítésére is működjék szervezet. Nem valami merőben új dologról van szó. A megyei székhelyeken évtizedek óta dolgoznak a megyei művelődési központok abból a célból, hogy a régióban tevékenykedő közművel ődési intézményeket, mindenekelőtt művelődési házakat és könyvtárakat, születésük pillanatától fogva pedig az egyesületeket, népfőiskolákat összefogják és segítsék. A művelődési központok az elmúlt évtizedek viszonyai között is jó munkát végeztek, betöltöt ték feladatukat, nélkülözhetetlenné váltak. Miért? Mert a falusi, kisvárosi, városi, kerületi és általában a helyi művelődés nem tud megerősödni, ha nem kap tanácsot, segítséget, jó szót, vonzó példát, együttérző tekintetet. Ahhoz nem elég egyetlen központ i minisztérium vagy más hivatal, kell legyen szervezet, mely a kisebb közösségeket összefogja, tájékoztatja őket, tapasztalatcseréket, tanfolyamokat, közös szerepléseket szervez, információt nyújt és ügyesbajos dolgokban eligazít – nemcsak az úgynevezett népművelőket, hanem a helyi önkormányzatokat és mindazokat a laikusokat, akik ezért áldozatkészen dolgoznak. Nemrég azt mondta egy kis falu önkormányzati vezetője, aki korábban is dolgozott a helység művelődéséé rt, azt mondta a megyei központ munkatársának: nem tudom, hogy titeket hogyan fognak átszervezni a jövőben, de arra kérlek, hogy akárhol leszel, akkor is gyere ki hozzánk, mert szükség van a segítségedre. Nos, ennek a munkának kell megfelelő keretet biztos ítani. Persze mondhatni, az önkormányzatok, ha fontosnak tartják, majd megteremtik önmaguknak. Ez így is van, és mégsem elég! Minden eszközt meg kell ragadni arra, hogy a magyar kultúra és benne a közművelődés megőrizze intézményrendszerét. Ezért írták alá Szocialista képviselők is ezt a javaslatot, azt is bizonyítva ezzel – bár nem ez volt az elsődleges szándékunk – , hogy a Szocialista Párt nem eleve ellenez mindent, amit a kormánypártok javasolnak, sőt sajnálattal veszi tudomásul, hogy ezt a szándékot ily en művelődési intézmények létesítésére nem a Kormány nyilvánította ki, hanem más képviselőknek, többek között kormánypártiaknak kellett módosító javaslatként benyújtani. Elsősorban azért írtuk alá, mert úgy gondoltuk, hogyha valamiben, a kultúra ügyében mi ndenkinek össze kell fogni. A Szocialista Párt a maga részéről minden olyan törekvést támogat, mely az oktatás, a kultúra, a közművelődés megóvását, fenntartását, és ha lehet, fejlesztését szolgálja. Az eredeti javaslat megszövegezése mindazonáltal nem vol t körültekintő, és joggal vívta ki a kulturális bizottság bírálatát. Belekerült egy olyan mozzanat, amely feltétlenül disszonáns: egy mondatban, egymás mellett szól arról, hogy ezek a megyei intézmények majd szolgáltatnak információt, tapasztalatot, és hog y irányítani fogják a közművelődést. Ez utóbbi kifejezés vonta magára a bírálatot. Pontosabban nem a kifejezés, hanem a mögötte lévő elképzelés, amely szerint a közművelődést irányítani kell. Ez kétségtelenül hibás megfogalmazás és elgondolás, két okból. E gyrészt, mert elvileg helytelen, másrészt mert lehetetlen. Elvileg lehetetlen, mert a közművelődés, mint a neve is mutatja, a köz, a lakosság művelődése, szabad művelődése. A köznek elidegeníthetetlen joga a döntés, hogy mit és hogyan – senkinek nincs joga helyette dönteni, az
