Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 7. kedd, a tavaszi ülésszak 24. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - MÁDAI PÉTER (SZDSZ) - ELNÖK (Vörös Vince): - GADÓ GYÖRGY (SZDSZ)
1419 Ez a mondat a Szent Korona című hetilap egyik áprilisi számában jelent meg. A cikk szerzője, bizonyos Bujdosó P. Gyula ugyanebben a cikkben azt állítja t ovábbá, hogy – idézem ismét – "az itt élő törpe zsidóság szabta meg nekünk, a tízmilliós magyar nemzetnek, hogy mit szabad volt tennünk a saját országunkban." Majd bizonyos, úgymond, keresztény és nemzeti követelések hangoztatása után a szerző kijelenti – ismét idézem: "Ha bárki is úgy dönt, hogy ez az ország, a jövő Magyarországa nem felel meg elképzelésének, hozzásegítjük kivándorlásukhoz, a kibucok tárt karokkal várják a dolgos kezet." Eddig az idézet. Ez a mondat aligha ki nem meríti a közösség megsérté se és a felekezet elleni izgatás ismérveit. Hasonló szellemű részleteket a lap más cikkeiben, más számaiban is lehet találni. A Szent Korona című hetilap szerkesztőit szemlátomást nemigen zavarja, hogy a lap korábbi közleményei miatt már büntetőbírósági el járás folyik ellenük, és az ügyben a tárgyalást ki is tűzték. Hasonló szellemiségű írásokat rendszeresen közöl a Hunnia című folyóirat is. A legutóbbi, 18. számában ez olvasható, idézem: "Az úgynevezett keresztény kurzus ellenében létrejött és valós szemit a kurzus hosszan tartóan biztosítja, és a nyomtatott, elektronikus média által tartósítja is a liba és pöceszagú szabadosság gátlástalan országlását." Eddig az idézet. Majd másutt így ír: "Hogyan is rúgjunk bele abba a fokost dobáló, ostort pattogtató, lob ogó gatyás pusztafiba, aki nem kapja le a csikós kalapját a bóherhut előtt? És többre értékeli a lajbit a kaftánnál." Eddig az idézet. A folyóiratnak csupán ebből az egyetlen számából is több más írást citálhatnánk, amelyek hasonló durvasággal uszítanak és keltenek hangulatot a zsidóság ellen. A Hunnia szerkesztősége azonban nem éri be ennyivel, bizonyos Padányi Viktor tollából két tanulmányt is közöl – hiába, van itt tudományos színvonal is, nemcsak parlagiasság – , amelyek megállapításai a Büntető Törvényk önyv cikkelyeit sértik. A háborús bűnösökről szóló tanulmány tagadja a háborús bűnösség jogi kategóriáját, és a keleteurópai országokban kivégzett háborús bűnösöket – idézem – "a háborúban büntelen öt kis nemzet színevirágának" nevezi. A tanulmány betűje és szelleme ellentétes a nemzetközi és a magyar joggyakorlattal, a magyar Büntető Törvénykönyvvel, és egyet jelent a háborús bűnösök feldícsérésével. Ugyane szerzőtől a "Néhány szó a zsidó katasztrófáról" című tanulmány azt állítja, hogy a holocaust során legföljebb mintegy 400 000 zsidó esett a hitlerista fajgyűlölet áldozatául, Magyarországon pedig mindössze legföljebb 10 000. A szerző szerint a zsidók hazugsága, hogy hatmillió volt az áldozatok száma. Ez a tanulmány betűjében és szellemében ugyancsak me gvalósítja a közösség megsértésének tényálladéki elemeit. Mielőtt föltenném kérdéseimet a Legfőbb Ügyészséghez, hadd oszlassak el néhány esetleges aggályt. Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy az itt citált sorok nem kiragadott idézetek, hanem a sz óban forgó cikkek, illetőleg sajtótermékek szellemiségét híven és lényegileg tükrözik. Másodszor azt szeretném leszögezni, hogy itt nem holmi véleményekkel van dolgunk, amelyekkel vitába lehet, vagy vitába érdemes szállni. Szilárd véleményem, hogy itt bűnc selekménnyel van dolgunk: ugyanis a Btkba egyértelműen beleütközik mind a háborús büntett, illetve háborús bűnösök feldícsérése, mind a faji diszkrimináció hirdetése, mind a közösség elleni izgatás. Hozzáteszem, hogy ilyen bűncselekmények elkövetőit nem l ehet vitapartnernek elfogadni. Szeretném eloszlatni azt az esetleges aggályt is, miszerint itt marginális elemekről, marginális jelenségről van szó, kár nagy lármát csapni miatta. Talán nem egészen megszokott, de szerintem igen helyénvaló az a hasonlat, am ivel itt élhetek: kasszafúrók is marginális népelemet képeznek a lakosságban. Lehet mondani, hogy a magyar lakosság 99,99 stb. százaléka nem kasszafúró. Ennek ellenére, ha egy kasszafúrót elfognak, azt nem mentik föl már a bírósági eljárás alól is, nem bes zélve a cselekménye súlyát mérlegelő ítélet alól, hanem bizony elítélik, bármennyire marginális elem. Nem látom be, miért kellene ilyen politikai jellegű bűncselekménynél más álláspontra helyezkednünk.
