Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 23. kedd, a tavaszi ülésszak 20. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
1199 törvényalkotó munkája eredményének, de tény – és ezt az Alkotmánybíróság állásfoglalása is tartalmazza, hogy a jogállását és hatáskörét illetően nyilvánvalóan le kell vonni a megfelelő konzekvenciákat. Mindenesetre az Alkotmánybíróság az indítvány elutasítása mellett kifejtette a leglényegesebb kérdésekben elfoglalt elvi álláspontját, amelyet a megfelelő hel yen majd ismertetni fogok. Itt csak arra térek ki, hogy a Kormány kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy egyedi feladatot kell megoldani, ezért egyedi koncepciót alkotott. Ezt a tényt ismerte el az Alkotmánybíróság, amikor kimondta, hogy az állam jelen esetben nem jogi igényeket elégít ki, hanem ex gratia juttat javakat a kedvezményezetteknek. Ezen a koncepción belül – mint ahogy kifejtette – nagy a törvényalkotó szabadsága, ezért a mi feladatunk, tehát az ország lakosságát képviselő Parlament feladata a véglet ek közötti út megtalálása, természetesen az alkotmányban megfogalmazott alapjogok keretei között. Tisztelt Képviselőtársaim! Ejtettem már arról szót, hogy egy összetett feladatot kell megoldanunk, hiszen a kárpótlás végrehajtásával egy időben merül fel az állami tulajdon lebontásának, a privatizációnak a megoldása és a tulajdonviszonyok végleges rendezését célzó egyéb törvények megalkotása. Utalok arra, hogy önök hamarosan tárgyalni fogják az egyházi ingatlanokkal kapcsolatos tulajdonjogi rendezést, illetől eg tárgyalás alatt áll az önkormányzati tulajdonra vonatkozó részletes szabályozás. Kézenfekvő megoldás volt, és a javaslat is ezt tartalmazza, hogy a kárpótlás kapcsolódjék a privatizációhoz. Ebből azonban számos, egészen sajátos, félreértésszerű vélemény is kialakult. Felvetődött, mint ahogy az imént említettem, az, hogy a kárpótlás alakuljon át állampolgári jogú tulajdonjuttatássá, így mindenki kapjon állampolgári jogon legalább 20 ezer forint értékű vagyonjegyet. Tulajdonképpen hasonló vélemény az is, h ogy az elmúlt rendszerben minden munkavállaló sérelmet szenvedett, ezért ők is részesüljenek valamilyen elégtételben, mivel az állami vagyon csak egyfelől származik az elvett tulajdonból, másfelől már az elmúlt negyven év munkájának az eredménye, annak teh át egy részét vissza kell juttatni a munkavállalóknak. Felvetődött az is, hogy kárpótlást kell nyújtani ennek a törvénynek a keretében mindazoknak, akiknek életét, testi épségét, szabadságát sértette, vagy éppen tanulását vagy karrierjét, vagy annak kibont akozását akadályozta az elmúlt rendszer, a diktatúra. Az állampolgári jogon kapott kárpótlási jegy alkalmazhatóságát illetően nem kívánok részletesen kitérni ennek a javaslatnak az opponálására, annál is kevésbé, mert ez a javaslat voltaképpen kidolgozatla nul, a maga előterjesztett formájában tárgyalásra alkalmatlan módon került elénk. Csak azt szeretném a tisztelt Országgyűlés figyelmébe ajánlani, hogy a javasolt összeg a lakosság számával megszorozva sokszorosát tenné ki az ország jelenlegi teherbíró képe sségének, úgyhogy ezzel a kérdéssel egyébként nagyjából mindenki egyetértett, hogy a kárpótlás éppen ezért csak korlátozott mértékű lehet, tehát ezzel a megoldással szemben áll mindenki másnak a véleménye. Ami a munkavállalókkal kapcsolatos javaslatot ille ti, valóban tény, hogy sérelmet szenvedtek a munkavállalók az elmúlt rendszerben az alacsony bérek miatt – is. A kárpótlásra tett javaslat tulajdonképpen közelít az előbbi indítványhoz, tehát az állampolgári jogon biztosított 20 ezer forintos összegű vagyo njegyhez, hiszen mindenki, aki csak dolgozott az elmúlt rendszerben, elszenvedte ezt a sérelmet, és tulajdonképpen mindenkinek járna, de egy teljesen bizonytalan alapon kiszámítható kárpótlás. Még azoknak is járna ezen a jogcímen, akiknek a bére ugyan alac sony volt, de különféle kiegészítő szolgáltatások jártak ehhez, amelyek értéke adott esetben a munkabér többszöröse lehetett. Minderre figyelemmel ebben a törvényjavaslatban ezt a kérdést megoldani nem lehetséges. Ez nem jelenti azt, hogy a privatizációs j ogszabályok keretében ne lenne az elképzelhető – és erre kormányzati törekvés van, és hamarosan a Parlament elé kerül – , hogy a munkavállalók a privatizáció során vagyoni értékű jegyet, illetőleg ehhez hasonló és az itteni sérelmeket is elismerő módon megf elelő kielégítést kapjanak a privatizációs bevételekből. Ami az életet követelő, a testi épség sérelmével, a személyes szabadság korlátozásával járó károkozások tekintetében beterjesztett módosításokat illeti, szeretném még egyszer hangsúlyosan kiemelni, h ogy akkor, amikor azt mondjuk, hogy ennek a törvénynek a keretében nem oldható meg,
