Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 15. hétfő a tavaszi ülésszak 17. napja - A Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP)
1076 párt és így tovább, hadd ne soroljam végig ezt a hihetetlenül hosszú és bonyolult, bizantikus, hierarchikus láncot. Valóban, a javaslat sok pontban előremutató lépése ket tesz, de nem szünteti meg teljesen ezt a hierarchiát, és valóban újra kellene gondolni, nagyjából abban a szellemben, ahogy Szájer József erről a dologról beszélt. Összegezve azt mondanám, hogy óriási felelőssége van annak, aki hozzányúl a Polgári Törv énykönyvhöz, de ha már hozzányúl, másfél évvel az új Alkotmány elfogadása után, akkor jó volna, ha a legszükségesebb pontokon bekövetkezne egy olyan módosítás, amely után már csak egy új Polgári Törvénykönyv megalkotására volna szükség, amit nyilvánvalóan nem lehet megtenni azonnal, hosszas, alapos munkára van szükség. Ugyanakkor jó volna egyetlenegy lépcsőben végrehajtani azokat a szükséges változtatásokat, amelyekben bizonyára egyet fogunk érteni, hiszen ez valóban olyan alaptörvénye a magyar jogrendszern ek, amelyet hosszú időre, nagy konszenzussal kellene elfogadni az Országgyűlésnek. Szerintem ezeket az igényeket kétféle módon lehet megvalósítani. Az egyik lehetőség – és ezt fogadta el az alkotmányügyi bizottság – az, ha a Kormány visszaveszi ezt a törvé nyjavaslatot, és a vitának megfelelő módon átdolgozza. Ennek a módszernek az az óriási előnye, hogy egységes lesz a szerkezete a dolognak, nem barkácsolni fogunk a bizottsági ülésen, ami egy Polgári Törvénykönyv esetén nem igazán kívánatos. Azt hiszem, ez volna a legbölcsebb megoldás, ha a Kormány ezen az úton járna el, és egy átgondoltabb javaslattal állna elő. Azt hiszem, a bizottsági ülés óta, amikor MDFes, Kisgazda és Szabad Demokrata, FIDESZes, MSZPs, talán Kereszténydemokrata képviselők szavazatáva l úgy döntött a bizottság, hogy ez a törvényjavaslat nem alkalmas az általános vitára; ez az öt hét elegendő lett volna egy ilyen típusú átdolgozásra. A másik megoldás, amit nem szeretnék, hogy módosító indítványok sokaságával kell bombázni ezt a javaslato t, és akkor a szokásos eljárásnak megfelelően barkácsmódszerrel valamiféle megoldás születik, de ez főleg nemigen fog megfelelni a jogi egyneműség igényeinek. Jobb volna, ha a Kormány kodifikátorai végeznék el ezt a munkát, és egy új javaslattal állnának e lő, amit nagy örömmel fogadnék, és bizonyára a Ház – ha mindenki egyet tudna ezzel érteni – nagy többséggel meg is szavazná. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Kis taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Szabó János a Független Kisgazdapárt tól. Felszólaló: Dr. Szabó János (FKgP) SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költő szavaival élve: "Nagy munkát vállal az magára, ki most kezébe lantot vesz." Azt gondolom, amikor a Polgári Törvénykönyvről vitázunk, nyugodtan mondhat juk azt, hogy az Alkotmányunk után talán az egyik legalapvetőbb életviszonyokat szabályozó törvényről van szó, és valóban – ahogy az előttem szólók is mondták – nagy gondossággal kell tulajdonképpen hozzáállnunk ehhez a kérdéshez. Meg kell azonban gondolnu nk azt, hogy mit tegyünk, tudniillik, az életviszonyok annyira bonyolultak, az élet annyira felgyorsult – valaki mérte, nem tudom, milyen módszerrel, hogy ma az embert egy nap annyi impulzus éri, mint ezer évvel ezelőtt egy életen keresztül. A jogalkotásna k ezt valamilyen módon feltétlenül követni kell. És most itt az a nagy kédés, hogy ezt a törvénytervezetet elvessüke, vagy pedig úgy, ahogy van – ha nem is tökéletes, ha esetleg minden elvárásnak nem is felel meg – mégis, megszavazzuke. Kérem szépen, uta ltak itt már az előttem felszólalók arra, hogy Magyarországnak lényegében 1960 óta van Polgári Törvénykönyve, pontosabban 1960. május 1jén lépett életbe a Ptk. Gondoljuk meg, hogy már az 1928as magánjogi törvényjavaslatból is törvény lehetett volna! És v ajon vane közöttünk valaki, aki azt meri állítani, hogy így jöttünk ki jobban, hogy végül is az akkori országgyűlés – vagy nemzetgyűlés – nem fogadta el azt a törvényt. Tudjuk, hogy a Legfelsőbb Bíróság – pontosabban akkor még Kúria volt – különböző jogeg ységi döntvényekkel, irányelvekkel,
