Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 15. hétfő a tavaszi ülésszak 17. napja - A Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. - ELNÖK (Dornbach Alajos): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
1069 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Ptk. módosításáról szóló 909es számú törvényjavaslat általános vit ájában elsősorban olyan koncepcionális kérdésekről szeretnék szólni, amelyek a jogalkotó feltételezett szándékát is meghatározták, s melyeknek hatása helyesen ismét a kodifikációirányba mutat. Ugyanakkor feltételezem, hogy a javaslat hosszas és aprólékos jogszabályelőkészítő tevékenység terméke, amely módosításokkal talán alkalmassá tehető, hogy a megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyokból fakadó jogszabállyal szembeni elvárásokat kielégítse. Elsőként rögzíteni kívá nom, hogy a megfelelőséget az határozhatja meg, miként tesz eleget az üres, illetve kiüresedett fogalmak megszüntetésére, illeve miként irtja ki a tulajdoni formák egyenlőségének ellentmondó intézményeket, amelyek a polgári jogi normák szerint is meghalado ttnak minősülnek. A jóhiszeműség és a tisztesség követelményének alapelvi szintre történő emelése, a jó erkölcs fogalmának a polgári jogba való újbóli beiktatása egyrészt megfelel a nyugateurópai magánjogban elfogadott elveknek, másrészt Grosschmied Béni, Szászi Schwarz Gusztáv munkásságának pozitív elemeit is visszaidézheti. Ez utóbbi gondolatra még visszatérnék. A javaslat koncepcionális kérdésekben csak érinti az alkotmánymódosításból következő szükségszerű változásokat, azonban nem kellő mélységben. Tu djuk, hogy a gazdasági rendszer szándékolt, illetve folyamatban lévő átalakulása, átalakítása rendkívüli hatással van a polgári jogra. Felvetődik a végleges megoldásig a széles körű reform szükségessége, a polgári jogi szemlélet nagymértékű megváltoztatásá nak igénye. Elfogadható ugyan, de csak részben, hogy a széles körű reformra csak akkor kerülhet sor, ha már elegendő tapasztalat gyűlt össze a Ptk.val szemben támasztott igényeket illetően. Nyilvánvaló, hogy a szocialista polgári jogi elvek a bekövetkezet t politikai változások következményeiként folyamatosan eltűnnek a Ptk.ból, a helyére pedig – bízom benne – klasszikus jogi elvek kerülnek. A szabályozás, az érdekegyeztetés és az érdekkonfliktusok esetköreire a jó erkölcsre vonatkozó szövegmódosítással ko rántsem tesz meg mindent a megnyugtató rendezés érdekében. Ha kizárólag a jogintézmény elnevezését szüntetem meg tartalmával együtt, de új tartalmát nem adom, s új intézményét nem keresem meg, akkor a jogfilozófiára is érvényessé teszem a hegeli negatív ta gadás gyakorlatát. Adós maradt ugyanis a módosítás a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének a Ptk. tételes szabályozásában megjelenő megfogalmazásával, hisz az állami korlátozott és a magántulajdon elvi korlátlanságából fakadó feltételrendszer már az alkotm ánymódosításból következik. Ilyen ellentmondás a törvényi cél meghatározásában a kinek, kiknek, és minek az érdekében történő megfogalmazás elhagyása. A szabályozás önmagában nem lehet a szabályozás célja. Úgy gondolom, ha az eddigi, illetve a legújabb mód osítások nem is határozták meg a hiányolt fogalomrendszert, most ennek eleget lehetett volna tenni. Ha a magyar polgári jog rövid történetében 1840től az 1848. évi törvényhozással érte el csúcspontját a jogalkotási folyamat, amely a feudális jogrendszer a lapintézményeit, az adományrendszert, az ősiséget, az úrbériséget megszüntette, és kimondta, hogy el kell készíteni a Ptk. törvényjavaslatát, úgy a mostani helyzet legalább elvi deklaráció szintjén kínált hasonló lehetőséget. A bevezetőben említett jogtudó sok, bár néha nehezen követhetően, de a liberális joggyakorlat és a gazdasági szabályozás szükségessége irányába módosították a jogfejlődést, és el is mozdították, romantikusan néha visszatekintve a feudális jogintézményekre. A joggyakorlás során a jóhisze műség és a tisztesség összecseng Grosschmied jogszabálytanában leírtakkal: az emberekben benne él a belső jog, ezért a jog legfőbb biztosítéka, a végső garanciája nem is az állami kényszer, hanem a jogérzet, a tisztesség és az erkölcs. A tárgyalt javaslat kiemelt része a Kincstári Jogügyi Igazgatóság intézményének bevezetése. Bár módosító indítvány kapcsán a részletes vitában kimerítően kívánok szükségességével vitatkozni, ehelyütt csak két gondolatot szabad legyen elmondani.
