Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 15. hétfő a tavaszi ülésszak 17. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - KÓNYA IMRE, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF)
1048 akkori német katonai nyomásra és fenyegetettségre – , amikor önálló útra akart lépni, akkor a hitleri Németország egy pillanatig sem habozott, és katonai megszállással vetett véget az addig még úgyahogy meglévő m agyar függetlenségnek. Így teljesen egyértelmű a számomra, hogy 1944ben, azaz 1945 április 13án a szabad világgal szövetséges szovjet csapatok a hitlerista német megszállás alól felszabadították Magyarországot, és személy szerint – engedjék meg, hogy ezt is elmondjam – engem is, akire akkor nem tudom pontosan, de legalább hat címen a felkoncolás várt. Tehát felszabadultunk – ismerjük el! Meddig tartott azonban ez a felszabadult állapot. Vegyünk néhány alapvető tényt: azonnal kiderül, hogy a szövetséges el lenőrző bizottság a számunkra nem négytagú, hanem csak egy, mert minden döntő kérdésben a szövetséges ellenőrző bizottság szovjet tagjának a szava döntött. Így például az ugyan szabadnak mondható választásokon való részvételt a pártok számára a Szovjetunió képviselője engedélyezte, de a kereszténydemokrata beállítottságú pártnak már nem adott engedélyt. Még kirívóbb példa – amit Kéri Kálmán, előttem ülő képviselőtársam tud igazolni – , amikor megkezdődött az ország lakosságának szovjetunióbeli kényszermunkár a való hurcolása, Kéri Kálmán jegyzékben tájékoztatta az Ellenőrző Bizottság nem szovjet tagjait arról, amit jóvátételi munkának akartak feltüntetni, de valójában egy modern rabszolgaság szörnyű ténye valósult meg általa. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság tagjai egyöntetűen elzárkóztak a beavatkozás elől, volt, aki át sem vette a jegyzéket. A választások után pedig, ugyancsak a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet elnökének követelésére, az abszolút többséggel rendelkező pártnak le kellett mondania a Bel ügyminisztériumról. Hogy mi lett ennek a következménye, azt úgy gondolom, nem kell részleteznem. A teljesség nyilvánvaló igénye nélkül soroltam fel mindent. Tudom, hogy rossz politikus vagyok, amikor egyszerre utalok a nyugati hatalmak felelősségére, és ug yanakkor a másik világhatalomnak is a szemére vetni valót emlegettem, de legalább a felszabadulás 46. évfordulóján ne szépítsük a dolgokat. Mindezek után azt a tényt tudom megállapítani, hogy a hitleri megszállás alóli felszabadulásról beszélhetünk. Ennek a felszabadulásnak a ténye azonban csak a német front elvonulásáig tartott, mert a szovjet csapatok bevonulása már gyakorlatilag azonnal egy új megszállás tényét hozta. Ez pedig szembeállította a magyarságot az egykori felszabadítóval, hiszen a törvénysért ések végtelen láncolatával tudta csak fenntartani hatalmát, vagy talán helyesebben, az uralmát. Sajnos azt kell mondanom, hogy utólag, vagy talán visszamenőleg elvesztette a Szovjetunió mindazt az erkölcsi tőkéjét, amelyet az országnak a hitleri katonai me gszálló csapatok kiűzésével feltétlenül megszerzett. Tudom, hogy a törvényalkotásban nincs visszamenőlegesen érvényesülő hatályosság, bár épp nemzetközi szinten akad erre példa, de itt nem is jogalkotásról van szó, hanem a történelem egyes eseményeinek utó lagos megítéléséről, és erre már joga van a későbbi nemzedéknek, mert nem vonhatja ki magát és így értékítéletét a később bekövetkező események hatása alól. Ami a világ szabadságszerető népeinek egyértelműen felszabadító jellegű volt, így válik az ellenkez őjére az utólag megélt kétségbevonhatatlan élmények hatására. Ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy a felszabadulást tartalmazó táblákat vagy esetleg emlékműveket a közvélemény nem akarja látni házaink falán, illetve tereinken. Mindezt a diktatórikus korm ányforma, a demokrácia teljes hiánya tette lehetővé. Ugyanakkor örömünknek kell hangot adni, hogy ma már Németországban demokrácia van, és a Szovjetunió is óriási lépésekkel halad ebbe az irányba. Mindezek elmondása okvetlenül szükségessé teszi, hogy az il yetén értelmezett felszabadulás értékelésekor emlékezzünk meg a magyar ellenállás tényéről. Sokan már ott tartanak, hogy az ellenállást a későbbi Rákosiféle elnyomás szálláscsinálóinak tekintik. Egyértelműleg ki kell jelentenünk, bár sokakat bánt, mert es etleg saját magatartásukat látják elmarasztalva, hogy 1944ben az ellenállás képviselte a magyar függetlenségi gondolatot, az önrendelkezés jogáért való végső kiállást. Ez az erő a sajátos magyar adottságok miatt látszólag vékony volt, de a magyar helyzet teljesen eltérően alakult a rendszerint példaként felhozott szovjet, lengyel vagy jugoszláv
