Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 9. kedd a tavaszi ülésszak 16. napja - Az ügyvédségről szőlő 1983. évi 4. számú törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZÉL PÉTER, DR. (MDF)
1029 ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Tóth Sándor képviselőtársunk kíván szólni. Tóth Sándor jegyző TÓTH SÁNDOR jegyző: Még egy bejelentés: holnap délelőt t 10 órakor a képviselői irodaházban tájékoztató jellegű megbeszélés lesz a déli autópálya építésének tárgyában. Kérjük, hogy az érintett megyék képviselői ezen a tájékoztatón feltétlenül vegyenek részt. ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm a hosszabbításé rt képviselőtársaim türelmét. Most szünetet rendelek el, 16 óra 45 perckor folytatjuk munkánkat. (Szünet: 16 óra 20 perctől 16 óra 57 percig - Az elnöki széket Dr. Dornbach Alajos foglalja el - Jegyzők: Balogh Gábor, Trombitás Zoltán) Az ügyvédségről szőlő 1983. évi 4. számú törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (Dornbach Alajos) : Tisztelt Országgyűlés! Kérem a tisztelt képviselőket, foglalják el helyüket. Folytatjuk az ülést. Folytatjuk az ügyvédségr ől szóló törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat általános vitáját. Felszólalásra következik Szél Péter képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórumtól. Felszólaló: Dr. Szél Péter (MDF) SZÉL PÉTER, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár délelőtt jelentkez tem még felszólalásra, de köszönettel elfogadom a lehetőséget. Ígérem, nem fogom hosszan igénybe venni a tisztelt Ház türelmét. Többször elhangzott az ügyvédek megítélésénél, hogy egyrészt másodrangú állampolgárok, másrészt pedig olyan – idézőjelbe tett – vád is érte őket, miszerint kiváltságos, kiemelkedő személyiségei voltak az elmúlt rendszernek. Én azt hiszem, hogy ezt a problémát kétfelé kellene bontani. Egyrészt politikai megítélésük, ami nyilvánvalóan – és később ezt szeretném bizonyítani – másodrang ú állampolgárokká süllyesztette őket; viszont tagadhatatlan, hogy az egyéni boldogulásuk és az egyéni megítélésük szempontjából – legalábbis közülük többen – a kiváltságosok közé emelkedtek, hiszen az anyagi jólétet tekintve a társadalom egyrészt egy olyan fokmérő, amelyben bizonyos kiváltságok lemérhetők, másrészt pedig tagadhatatlanul személyesen alakultak ki olyan kapcsolataik, amelyek alapján azt lehet mondani, hogy a politikai megítélést és az egyéni boldogságot egymástól esetleg el lehet választani. A z teljesen egyértelmű, hogy a hatalom nem szerette az ügyvédséget, és mindent meg is tett annak érdekében, hogy az ügyvédség a szükséges rossznak megfelelő módon kezelhető legyen. Igyekezett egy látszatfüggetlenség megadásával, azonban egy szigorúan kézben tartott szervezet létrehozásával az ügyvédség szerepét degradálni. Ebből a célból alakult ki az ügyvédségnek az a szervezete, amely tulajdonképpen korábban létrejött. Ennek élén – ugye tudjuk – az Országos Ügyvédi Tanács állt, ezt követték a klaszszikus t erületi kamarák, majd lejjebb a munkaközösségek. Nekem a legkomolyabb bajom a korábbi rendszerben is az Országos Ügyvédi Tanáccsal, illetőleg annak a szerepével volt, hiszen egyértelmű, hogy az Országos Ügyvédi Tanácson keresztül érték azok a politikai nyo mások az ügyvédséget, amelyek érték. Egyértelmű, hogy informális csatornákon,
