Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak

1990. december 18. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BOSSÁNYI KATALIN jegyző: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ZACSEK GYULA, DR. (MDF)

121 Köszönöm. Most negyedórás szünetet rendelek el. 16 óra 20 perckor folytatjuk munkánkat. (Szünet: 16.06 órától 16.20 óráig

– Az elnöki széket dr. Dornbach A

lajos foglaja el.) A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV

törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának

folytatása ELNÖK (Dornbach Alajos)

: Tisztelt Országgyűlés! Kérem a képviselő hölgyeket és urakat, foglalják el a helyü

ket, folytatjuk munkánkat. A soros jegyzők Bossányi Katalin képviselő asszony és Horváth József képviselő úr.

Ismertetném a következő 6 felszólalót: Kósa Lajos, Kőszeg Ferenc, Ungár Klára, dr. Sipos Imre,

Horváth Aladár és Kelemen József.

(Közbeszólások: A tárgy.) A tárgy

– bocsánat, elnézést, rossz

listát kaptam, mert ez a költségvetési vita. A személyi jövedelemadó vitáját folytatjuk, elnézést,

ahhoz egy másik lista van. Megkérem a jegyző asszonyt, hogy ismertesse a neveket. BOSSÁNYI KATALIN jegyző: Dr. Z

acsek Gyula (MDF) dr. Kátay Zoltán (MDF) dr. Kincses Gyula MDF, dr. Kovács Béla

(FKgP) dr. Fáklya Csaba (SZDSZ) ELNÖK (Dornbach Alajos)

: Következik Fejes Attila, a Magyar Demokrata Fórumtól.

(Közbeszólások: Nem.) Zacsek Gyula képviselő. Felszólaló: Dr. Zac

sek Gyula (MDF) ZACSEK GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A különböző adónemek közül a személyi

jövedelemadó az, amely a legérzékenyebben érinti a társadalom minden egyes tagját, legalábbis a

személyi jövedelemadóval kapcsolato

s lakossági vélemények, reagálások, azok hőfoka,

indulattartalma mind erre enged következtetni. Ez a tendencia a bérbruttósítás óta a növekvő infláció

miatt csak erősödhet. Ennek, az egyén számára mindenképpen kezelendő tendenciának a

kiegyenlítésére az eg

yénnek három eszköze van. Az egyik az, hogy továbbképzi, átképzi magát, és

ezáltal munkaképességének értékét növeli, amit a munkaerőpiac elismer, egyszóval képzettebb lévén

magasabb bért tud elérni. Ehhez hosszabb időre van viszont szüksége. A má

sik eszköz az, hogy olyan munkalehetőség után néz, ahol magasabb bért, jövedelmet

biztosítanak a számára. Ez az elkövetkezendő esztendőben egyre inkább beszűkülő lehetőség lesz

mindannyiunk számára. A harmadik eszköz: a béralku

– a különböző érdekképvisele

ti szervekkel a háttérben. Itt a

legnagyobb veszély az, hogy rendezetlenek még a korrekt, minden egészséges társadalom és

gazdaság számára szükséges érdekképviseleti formák. Sok esetben legitimitási gondokkal küzdenek,

sőt néha még az ellenforradalmi demag

ógiától sem mentesek. De az általam kiemelt három eszköz

csak azoknak adott, akik dolgoznak, vagyis a munkavállalóknak, a nyugdíjasoknak ezek az eszközök

nem mindig állnak a rendelkezésükre, ily módon az infláció által dúlt élettengeren döntő hányaduk

kisz

olgáltatottan hányódik, sodródik, mint az árbocát vesztett vitorla. Nem véletlenül mondtam, hogy

döntő hányaduk, mert van néhány kiemelt nyugdíjas ma Magyarországon, akit a viharnak még a

szele sem érint meg. Ők az elmúlt évtizedekben olyan tartalékokat ha

lmoztak fel – maguknak elsősorban

– privilegizált helyzetükből adódóan, amit az átlagnyugdíj háromszorosát, ötszörösét,

tízszeresét kitevő nyugdíjuk csupán csak színez.