Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 29. kedd,a téli rendkívüli ülésszak 15. napja - Az Észak-atlanti Közgyűlés által a Magyar Országgyűlésnek felajánlott társult-tagság elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TABAJDI CSABA (MSZP)
874 elkötelezettséget. Mivel ez a szervezet nem maga az Északatlanti Szövetség, nem döntést hozó szerv, ezáltal nem is korlátozhatj a a résztvevő államok szuverenitását. A magyar Országgyűlés számára mérlegelés tárgya most nem annak eldöntése, hogy mennyire korlátozzuk önkéntesen a Magyar Köztársaság szuverenitását. E lépésnél alapvetően a várható előnyöket vehetjük számba, azt, hogy a z Északatlanti Közgyűlés konzultációkat, tájékozódást biztosító, érdekegyeztetésre lehetőséget adó szervezet. Az esetleges társulttagság alkalmas keretet teremthet annak felméréséhez, hogy a Magyar Köztársaságnak az Északatlanti Közösség különböző szerv eivel való együttműködését a jövőben milyen formában és milyen mértékben célszerű fejlesztenünk. Az Északatlanti Közgyűlés alkalmas fórum lehet arra – miként a külügyi bizottság előadója is elmondta – , hogy új demokráciánk képviselői külpolitikai tapaszta latokra és készségekre tegyenek szert, hogy egy nemzeti külpolitika céljainak érvényesítéséhez a törekvések, javaslatok megismertetésére, diplomáciai fogadtatásának előzetes felmérésére, háttértárgyalásokra, jó értelemben vett lobbyzásra van szükség. Az e urópai viszonyrendszerbe való szerves beépülésünk folyamatában a mostani döntésnél a jövőben lesznek fontosabb előrehaladási irányok, főként gazdasági téren. Utalnék az európai közösségeknél megcélzott, részünkről szorgalmazott társulttagságra. Azt is lát nunk kell, hogy a nyugateurópai együttműködésben az eddigi látványos, jelképes lépések helyét egyre inkább a napi aprómunka, a szakértelem, a diplomáciai képességek érvényre juttatása veszi át. Ez a magyar képviselők valóságos, érdemi tevékenységét igényl i. Tisztelt Ház! Elgondolkodtató, hogy az Északatlanti Közgyűlés Románia kivételével valamennyi VSZállamnak felajánlotta a társulttagság lehetőségét. A kérdés az, hogy az Északatlanti Közgyűlés e lépésében a katonai vagy a politikai elem dominále. Ha az európai biztonságot nem a blokkszemléletben közelítjük meg, akkor jogosan vethető fel, hol marad szomszédaink közül Ausztria, Jugoszlávia vagy az N+N országok közül Finnország és más N+N országok. Elgondolkodtató, hogy nélkülük lehete érdemben Európa b iztonságát átgondolni, egy kollektív összeurópai biztonsági rendszert megteremteni. Ezt figyelembe véve alapos konzultációt tartanék célszerűnek Ausztria parlamenti képviselőivel, ők miként látják az Északatlanti Közgyűlés tevékenységét, s általában is a nyugateurópai atlanti szervezetekhez való közeledést. Arra mindenképpen ügyelnünk kell, nehogy szándékaink ellenére lépéssel külföldön és itthon automatikusan a NATOtagok sorába sorolják Magyarországot. Erre már csak azért is szükség lenne, mert sokszor mintha azt felejtenénk el, mi valójában egy nemzeti külpolitika célja, és mintha az egészséges tanulási és tájékozódási igényünk túlzott meghatódottsággal párosulna. Ez már régen nem magatartási kérdés, nem valamiféle kisebbrendűségi kérdés, hanem politika : tudjuke, merjüke kellő határozottsággal képviselni nemzeti érdekeinket. Az utóbbi fogalom az egyik legnehezebben megfogható kategória. Bizony megérne egy beható parlamenti vitát az, hogy mit akar elérni a Magyar Köztársaság nemzetközi színtéren. A vála sztásokon a jelenlévő pártok jó része Magyarország semlegességének követelésével lépett fel. Ez akkor alapvetően, de nem kizárólagosan a Varsói Szerződésből való megszabadulást jelentette országunk számára. Ez az elszakadás folyamatban van, már az igazi ké rdés az, miként alakuljon a jövőben a Magyar Köztársaság szövetségi rendszere gazdasági, illetve katonai téren. Megszabadulva a Varsói Szerződéstől, vajon újabb katonai szervezetbe kelle törekednünk, vagy újabb szövetségi rendszerbe kelle törekednünk? Be levetjüke, belevessüke egy új szövetségi rendszer karjaiba a Magyar Köztársaságot? Kelle nekünk szorosabb együttműködés katonai téren annál, mint amilyent például Franciaország kialakított a NATOban?
