Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 18. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - TÖRÖK GÁBOR, DR. (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
86 racionális, társadalompolitikailag kifejezet ten káros, politikailag pedig egész egyszerűen érthetetlen, hogy a kormányzat nem akarja a személyi jövedelemadó táblarendszerét korrigálni, és legalább ennek a bérinflációnak megfelelő mértékben valiorizálni vagy a sávokat, vagy pedig az adókulcsokat. Tud om, hogy az egész probléma kezelése csak a költségvetéssel együtt képzelhető el. Azért így, tisztelt Ház, mert éppen a költségvetési vitában, de az adótörvényekről szóló általános vitában is elhangzott, hogy azok a terhek, amelyek 1991ben elkerülhetetlenü l növekednek, a társadalom milyen rétegeit fogják célzottan és kumuláltan érni. Ebből nyilvánvaló, hogy a bérből és fizetésből élő, illetve az alacsony és közép jövedelmű rétegek azok, akik a legkevésbé képesek választási lehetőséggel alternatívát találni ezeknek a többletterheknek a kivédésére. Volt szó az árakról, volt szó a lakásproblémáról, és természetesen ide tartozik a személyi jövedelemadónak az ügye is. Említettük, és most is szeretném az Önök figyelmébe idézni, hogy ez a változatlan adótábla 3,13 ,2 százalékkal növeli a jövedelemcentralizációt abban a körben, ahol személyi jövedelemadót fizetnek Magyarországon; és tudjuk, hogy ez sajnos nem a teljes jövedelemmel rendelkező állampolgári kör, ami praktikusan annyit jelent, hogy a megragadható jövedel mek adóterhelése ennél az átlagnál is minden bizonnyal nagyobb. Elviselhetetlennek és elfogadhatatlannak tartjuk, hogy ilyen körülmények között érintetlen maradjon akár egy esztendeig is a személyi jövedelemadó tábla. Olyan táblavariánst terjesztettünk be, amely az 1990. év végén kialakuló adócentralizációt nem növeli 1991ben, tehát a nominálbérek növekedése az adócentralizáció növekedésében nem jelenik meg, marad az átlagos 17 százalékos terhelés. Megtartottuk a tábla eredeti struktúráját, azaz az öttáblá s kulcsot, ugyanakkor megkíséreltünk olyan belső harmóniát teremteni, a kulcsokban olyan átrendezést végrehajtani, amely esetleg egy későbbi adórendszeri változásnak az alapja is lehet. Ennek a lényege, hogy a legnagyobb jövedelemtömeget jelentő 90 és 300 ezer forint közötti sávban csökkentettük erőteljesen az adókulcsokat, az alsó marginális kulcsot csökkentve, és ezekben a sávokban a progresszió mérséklésére is tettünk javaslatot. Nem nyúltunk hozzá a felső marginális sávhoz, nem azért, mint hogyha közgaz daságilag hosszú távon ezzel egyetértenénk, hanem azért, mert úgy gondoljuk, hogy annak változtatása valóban egy rendszerbeli változtatás következménye lehet, akár egy háromkulcsos rendszer kialakítása is elképzelhető ezen a bázison 1992től. Mit jelent pr aktikusan a javaslatunk? Egyfelől jelent tisztelt Ház 28 és fél milliárd forintos bevételcsökkenést ahhoz képest, amit a Kormány az eredeti adótáblával kíván elérni 1991ben. Ennek a pótlására konkrét javaslatokat teszünk a költségvetési törvény vitájában, ezért tekintsenek el attól, hogy ennek a részleteit indokoljam, ott ugyanis elkerülhetetlen lesz, hogy a kiadáscsökkentő javaslatainkhoz részletes magyarázatot fűzzek. Annyit hozzátennék, hogy nem nettó kiesésben gondolkodunk, amely 28 és fél milliárddal rövidítené meg a költségvetést, hiszen másik oldalról a privatizációban részt vevő magánszemélyek ötvenszázalékos adóalapcsökkentési lehetőségét túlzottnak tartjuk. Itt az a javaslatunk, hogy maradjon ebben a körben az adóalapcsökkentési lehetőség harmin c százalék. Nem megyek ismét bele azokba a részletekbe, amelyeket az illetéktörvény vitájánál már lefolytattunk, csak emlékeztetem Önöket arra, hogy tökéletesen inkonzisztens a Kormánynak a magatartása ebben az ügyben. Az illetékek esetében ugye a privatiz ációban részt vevő magánszemélyeket a Parlament döntése alapján kötelezik a visszterhes ingatlanvagyon átruházási illeték megfizetése alól, a személyi jövedelemadóban pedig a kizárólag nagy jövedelmű, nagy befektetők ösztönzését jelentő, nyugodtan mondhato m látványos ötvenszázalékos adóalapcsökkentési lehetőséget teremtünk meg. Rögtön hozzátéve, hogy az így kialakuló, a Kormány bevallása szerint ugye összesen 12 milliárd forintnyi személyi jövedelemadó csökkenésnek a terheit végül is azoknak kell viselniük , akik egyébként ilyen befektetéssel nem rendelkeznek, tehát nyilván a bérből és fizetésből élőknek.
