Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 28. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 14. napja - Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF)
842 népjóléti hatásköreinek kellően körül nem határolt volta. Most a tisztiorvosi rendszer tárgyalása szükségképpen nem lehet harmóniában a nem létez ő új egészségügyi törvénnyel. Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékezzünk vissza, a kerekasztal tárgyalások idején az újonnan alakuló pártok sorra hozták nyilvánosságra programjaikat, amelyek sok mindenben különböztek egymástól, de egyvalamiben szinte teljes vo lt az összhang: az ország egészségügyi helyzete, az egészségügyi ellátás rendszere tarthatatlanul rossz. Mindenki sürgős változást követelt. És íme, a deklarált rendszerváltástól nyolc hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy az első lépést megalapozó törvény javaslat elénk kerüljön. Igaz, egy lehetőséget már elszalasztottunk: ez a társadalombiztosítás 1991. évi költségvetési tervezete volt, amelyben a Társadalombiztosítási Alapot meg kellett volna osztanunk, amint azt az SZDSZ nevében Solt Ottília javasolta, é s megalapozhattunk volna legalább egy biztos pontot, az egészségügy anyagi alapjainak csorbítatlan körülhatárolását, különválasztását. Most előttünk áll a második nagy lehetőség: az egészségügyi államigazgatás feladatainak megfelelő törvényi szintű szabály ozása. Kérem Önöket, hogy ezt a lehetőséget ne szalasszuk el. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik dr. Székelyhidi László képviselő, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Dr. Székelyhidi László (MDF) SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF) Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat koncepcióját és bevezetésének szükségességét szeretném az általános vitában felvázolni Önök elé. A gyógyítómegelőző ellátást hazánkban közel negyedmillió egészségügyi szakember nyújtja 10 és félmillió lakos számára, körülbelül százmilliós nagyságrendű állampolgárszolgálat, másszóval betegorvos kapcsolat során. Az ellátás kiterjed az ország egész területére, az ellátást végző szolgálatok, intézmények nagy része önkormányzati, kis része, kisebbik részük állami tulajdonban van, és igen kis hányaduk esik jelenleg ezen a szférán kívül. Az intézmények és szolgálatok működésének finanszírozása és fejlesztésük, fenntartásuk, létesítés ük különböző forrásokból történik 1990 óta. A létesítés és a fenntartás a tulajdonos, az önkormányzat, a szolgáltatások, a működés finanszírozása a biztosító, a társadalombiztosítás feladata. Az egészségügy ilyen struktúrában csak meghatározott szakmai köv etelményrendszerben működhet. Csak szakmai felügyelet és ellenőrzés révén biztosítható a működése, többek között ezt van hivatva szolgálni, illetve ellátni a tisztiorvosi hálózat. Hazánkban jelenleg még nem látszik nélkülözhetőnek a népegészségügy orvossza kmai irányítása. A jelenleg érvényes jogszabályok szerint ez a tevékenység a népjóléti miniszter feladat- és hatáskörébe tartozik, a szakmai országos intézetek és a szakfelügyeletek útján. A hatalommegosztás azonban nemcsak a politika egészében jelenik meg , hanem az egészségpolitika szférájában, végül az ellátásban is. A hatalommegosztásnak a négy legnagyobb szereplője az állam, az önkormányzat, a szakma és a működést finanszírozó társadalombiztosítás. Mindezek között az állam az egészségpolitika, a szakma politikai képviseletét a helyi érdekeket figyelembe vevő, de azon felül is emelkedő érvényesülését a tisztiorvosi szolgálat hálózatára bízza. A szolgálat vonulatában az országos, a regionális, a megyei, a helyi telepítés kérdése a leginkább vitatható, ezen belül is a településeké. A feladatok tényleges ellátása nem látszik biztosíthatónak egy országos vagy egy megyeközpontból, még akkor sem, ha egy centralizált közegészségügyijárványügyi intézmény áll a tisztiorvos mögött, mivel ez a szervezet elsősorban a preventív tevékenységre, a betegségek megelőzésére irányul.
