Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 22. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 13. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
783 Azokban az országokban, ahol a versenyeztetést piaci viszonyok között már hosszabb ideje végzik – mint például Ausztriában – , az értékelés elvégzése után kihirdetik a nyertest, mit nyert, és ezzel vége. Megvan azonban a lehetőség arra, a n yilvánosság biztosítása érdekében oly esetben, különösen, ha a Kormány is részt vesz a döntésben, hogy egy parlamenti ad hoc bizottság megvizsgálja, mennyiben járt el az ország érdekeinek megfelelően a döntést hozó bizottság. De csak ennyiben nyilvános, me rt az üzleti titok védelmét csak így lehet biztosítani. Tisztelt Ház! Mindezt el kellett mondanom, mert érzésem szerint tisztelt képviselőtársam mindezzel – úgy tűnik – nem volt tisztában, vagy nem akarja a tényeket tudomásul venni. Ezen azonban nem csodál kozom, mert korábban más volt a szokás. Máshoz szoktak az emberek a politikai döntésekkel irányított gazdasági életben, mint ahogy arra sajnos ezen a területen is volt már példa. A távközlés fejlesztésére – mert erről van szó – az 1981. évben már írtak ki tendert, melynek kiértékelését a Magyar Posta, a BHG híradástechnikai vállalat és a Budavox végezte el, és a kiértékelés alapján – mely ennek az összefoglaló műve, ennek még több melléklete van – a Kormánynak javaslatot tettek az Ericsson céggel, mint a le gjobb ajánlatot tevővel a szerződést előkészítő tárgyalások lefolytatására. Érvényes volt ez mindaddig, amíg 1983. november 29én a következő levél a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkársága részéről nem született meg. A címzett az Ipari Minisztérium vo lt. A levelet szó szerint idézem: "Hivatkozva telefonbeszélgetésünkre, tájékoztatásul közlöm, hogy Marjai elvtárs a digitális telefonközpontcsalád licencvásárlása ügyében Köteles elvtárs által megküldött tájékoztatóhoz az alábbi megjegyzéseket fűzte. Mind ent le kell állítani, ami visszafordíthatatlanná tenné az Ericssonügyet. Sürgősen elő kell készíteni az osztrák ajánlat érdemi megvizsgálását, figyelembe véve az osztrák részről felvetett új elemeket is. Elvtársi üdvözlettel: Nádori István." Tisztelt Ház! Így mentek a dolgok a nyolcvanas évek Magyarországán. Igaz azonban az is, hogy egy jó, korszerű rendszert vásároltak és szállítottak az országba, százezer vonalkapacitással. De az is igaz, hogy mindezt az akkori világpiaci árak közel kétszereséért, de hát verseny nélkül csak ez az ár volt elérhető. De visszatérve a mába. A távközlési digitális központok szállítására, gyártására kiírt tenderre öt külföldi cég nevezett be. Lényeges eleme volt a kiírásnak, hogy az ajánlott termékek világszínvonalon álljanak, az árakat hosszabb távon kell tartani, a felhasználási softwaret átadják a magyar partnereknek, és a nyertesnek egy hazai céggel közös vállalatot kell alapítani a gyártásra, ezzel is biztosítva a hazai ipar bekapcsolódását a csúcstechnológiába. A szempont ok kidolgozásában három minisztérium, a távközlési vállalat és a Transelektro külkereskedelmi vállalat szakemberei vettek részt, biztosítva, hogy valamennyi szempont figyelembe legyen véve, s az ország érdekei szerint legyen figyelembe véve. A tender érték elésében szintén a szakemberek széles köre vett részt, köztük az Ipari Minisztérium munkatársai is. Meg kell azt is mondani, hogy iparpolitikai szempontokból is az Ericsson került az első helyre, és így egyértelmű, hogy az ipari miniszter nem nyilatkozhato tt úgy – és nem is nyilatkozott – , ahogy azt tisztelt képviselőtársam interpellációjában feltüntetni kívánta. Nem felel meg továbbá az sem a valóságnak, hogy a tender kapcsán több ezer ipari dolgozó veszti el munkahelyét. Tudni kell, hogy Magyarországon ed dig nem folyt digitálisközpontgyártás, azokat Ausztriából szállították. A digitális technika gyártása kis létszámigénnyel jár, a két gyártónál mindössze 10001500 főt lehet csak e címen foglalkoztatni. Valamint a tendert nyerő két vállalat a hazai gyártás kiépítésén túl további jelentős tőkeráfordítással vállalkozott vegyesvállalatok alapítására. S ennél a pontnál szeretnék egy pillanatra megállni. Mióta a versenyeztetés folyik, sokszor fölvetették egyesek, hogy esetleg egy kiépített kapacitás megy tönkre, ha az eddig a piacon levő veszítene. Igen, ez a félelem jogos, és lesz a jövőben is. Mert a múlt nem jelent védelmet. Az a vállalat, amelynek vezetői nem tudnak a változó világgal lépést
