Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 22. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 13. napja - A fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
771 társadalmak lennének. Azt érzem, hogy most megint felülről akarunk helyi társadalmakat létrehozni, holott kiderült, hogy ez nem megy. Tudom, hogy az önkormányzati törvén y sok mindent eldöntött, de azt hiszem, hogy az önkormányzati törvénynek az az alapgondolata, hogy valós helyi közösségekre épüljenek az önkormányzatok, nem pedig az, hogy politikai, vélt, valós vagy hamis érdekeken ütközzék össze Budapest sorsa. Amikor a sajtó a helyi napirendet mutatta be, úgy fogalmazott, hogy a budapestiek által várt törvény kerül már a Parlament elé. Nem tudom, hogy a budapestiek várjáke. Nem tudom, hogy várjae az a budapesti polgár, aki az egyik kerületben lakik, a másikban dolgozik , a harmadikba jár szórakozni, a negyedikben vásárol be. Nem tudom, hogy ő várjae ezt. Ő mást vár. Vár tisztességes kereskedelmet, tisztességes tisztaságot, vár biztonságot a városban, vár lakásra a városban. Nem törvényre vár. Arra vár, hogy ezeknek a fe ltételeknek ez a város meg tudjon felelni, és amire várni kell, arra minél rövidebb ideig kelljen várni. Természetes, hogy a dolgoknak ott kell eldőlniök, ahol a dolgok valóban vannak, az emberhez, a város lakójához legközelebb. Meg kell találni az optimál is szinteket, ahhoz azonban tételesen meg kellene nézni, hogy milyen döntések születnek egy városban, milyen döntések érik a város lakóit. Ez azonban ebben a tervezetben elmarad. Elmarad, mert a feladat elosztásáról még nem esett szó, az előző napirenddel hagytuk abba az általános vitát. Elmarad a vagyon megosztásának a kérdése, pedig nagyon fontos, hogy a vagyon a feladatokhoz alkalmazkodjék. Elmarad a privatizáció kérdése, pedig nagyon fontos, hogy ha a helyi önkormányzat gazdálkodni akar, tudja azt, hogy mivel gazdálkodhat. Nincs meg az az államháztartási törvény sem istenigazából, amely a feladatokhoz valós, rendes finanszírozást tudna biztosítani. Természetesen gondolom, hogy a rendelet alkotói tudják, hogy ezek a törvények hogyan alakulnak, és így véle lmeztek bizonyos kérdéseket, de a korábbi hozzászólásokból is látszik, hogy ezek a vélelmezések sokszor párhuzamosságot, sokszor esetlegességet eredményeznek. Úgy fogalmaz a tervezet, hogy a főváros közgyűlése a főváros egészére vagy nagy részére. Nem igaz án látom azt, hogy meg lenne fogalmazva, és tudná valaki, hogy mi az, hogy nagy része. Mit kell ezen érteni? A kerületek számát? A lakosok számát? Zavaros a kérdés. Mit tehet a főváros ebben a hatáskörében? Nagyon fontos dolgokat, ahogy a javaslat felsorol ja: óvhat, védhet, gondoskodhat, kijelölhet, összehangolhat. Úgy tűnik, hogy a tervezet csak a temetőket fejlesztheti, illetve a főváros közgyűlése. Lehet, hogy már tudnak valamit, de úgy hiszem, ahhoz, hogy a város éljen, előbb fejlődnie kell, és valakine k meg kell adni ahhoz a jogkört, a lehetőséget, a vagyont, hogy fejleszthesse ezt a várost, mert itt metrót, új hidakat, új szállodákat kell építeni. Egyáltalán, egy város csak út, gáz, csatorna vagy intézmény, vagy valahol benne van az ember is? Én úgy ér zem, hogy egy kicsit kimaradt ebből az ember. Nem foglalkozunk azzal, hogy ebben a városban emberi környezetet akarnánk létrehozni. Nem foglalkozunk azzal, hogy színház, kultúra van. Nem foglalkozunk azzal, hogy mi lesz, amikor itt társadalmi feszültségek lesznek, mi lesz a munkanélküliség kérdésével. Ezekre a humánus kérdésekre nem ad választ, és én azt hiszem, hogy a városnak nemcsak kommunálisan, hanem humánusan is kell működnie. Azt gondolom tehát, hogy olyan törvényre van szükség, amely biztosítja a fe jlődő emberi környezetet, amely nem kísérletezik. Az jut eszembe, amikor két polgár azon vitatkozik, hogy a neves személyiség politikus volte vagy tudós. Elmennek a tanítóhoz, és megkérdezik. Azt mondja: természetesen politikus volt. Mondja a másik: No lá tod! Természetes, hogy politikus volt, mert csak a politikusok szoktak embereken kísérletezni. Nem lenne tehát jó, ha ez a törvény kísérletezne a fővárossal. Olyan törvényre van szükség, amely nem mesterséges alakulatokra építi fel a város működését, hanem pontosan felsorolja azt, hogy milyen feladatok vannak, nem absztrakt módon, hanem egzakt, pontos módon sorolja fel. Figyelembe veszi a város történetét, tapasztalatait, dönt a vagyonról, dönt arról, hogy hogyan lehet finanszírozni hosszú távon ezt a város t.
