Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 22. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 13. napja - A fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TIRTS TAMÁS (FIDESZ)
767 vitáját akkor nem folytattuk le, most itt azonban meggyőződésem, hogy ezt a vitát nem kerülhetjük el. A FIDESZ egyébiránt az alkotmányos szabályozásnak megfelelően a helyi önkormányzatok egyenlőségét t artja szem előtt itt is. Ugyanakkor Budapest székesfőváros az egyetlen hely az országban, ahol ugyanazon közigazgatási területre két típusú önkormányzat jut, egyfelől egyes kerületek, másfelől a főváros. A két szint közötti világos és egyértelmű elválasztá st ebben a törvényben kell megtennünk, s a mostani törvényhozásnak ez a legfőbb tétje. Sikerüle ezt a feladatot jól elvégeznünk vagy sem? Miközben a főváros egésze s a kerületi kompetenciák szétválasztása szerintem a legfőbb kérdés, mindenkit óvnék attól is, hogy a részérdekek szem előtt tartásával döntsön majd a vitás kérdésekben. Bármennyire eltérő adottságú, s különféle részekből áll is a főváros, Budapest egy város, s egy feladatrendszert jelent ebben a pillanatban. Látni kell azt a két fő elvet, amit a törvényjavaslat előkészítése során a különböző viták jól megmutattak. Az egyik fő elv az önkormányzatiság szelleméből következik, s azt mondja, vigyük minél közelebb a döntéshozási szintet a választókhoz, legyen sok kis egység a fővároson belül, vagyis e gy decentralista elképzelés. A másik fő elv az igazgatási racionalitásból fakad, vagyis egy ekkora város esetében sokkal könnyebb bizonyos feladatokat együtt megoldani – ez tehát egy részlegesen centralista megközelítés. A kettő közötti helyes arányt kéne most megtalálni. Ez után az elvi alapvetés után nézzük a beterjesztett törvényjavaslat hiányosságait. Amit államtitkár úr a törvényjavaslat kapcsán rugalmasságnak nevezett, mi a törvényjavaslat egyik fő hibájának tartjuk, vagyis azt, hogy határozatlan. Töb bféle megközelítés keveredik össze benne, nem tisztázza a két szint, a kerületek és a főváros közötti viszonyokat. Sem a feladat- és hatáskörök esetében, sem pedig a vagyoni helyzet kapcsán. Ezek a legsúlyosabb hiányosságok, hiszen enélkül nem nehéz megjós olni, hogy nem lesz működőképes a főváros. Az önkormányzati törvény 107. §a meghatározza azokat a vagyontárgyakat, amelyeket át kell adni az önkormányzatoknak. Ez alól – gondolom – a főváros sem lehet kivétel. Ámde Budapest esetében pont az a kérdés, hogy az egyes irányítási szintekhez mit rendelünk hozzá. A magam részéről a vagyon- és tulajdonmegosztás kérdését olyan súlyosnak tartom, hogy nem tudom elfogadni azokat az érveket, amelyek a még hiányzó törvényekre utalnak ennek kapcsán: majd az államháztartá si törvényben, vagy majd egy másik törvényben megoldjuk ezt a kérdést. A törvényjavaslat ugyan beszél a vagyonmozgatásról, de előbb a vagyont s a tulajdont egyértelműen ki kell osztani. Addig nem tudnak az úgynevezett vállalkozó szellemű önkormányzatok – e z már többször elhangzott, ma is – sem a fővárosi, sem a kerületi szinten elindulni, vállalkozni, amíg nem tudják, hogy mivel rendelkeznek. Hogy csak néhány példát említsek, például a fővárosi szint vagy a főváros esetében sorra jelentkeznek a külföldi tők ecsoportok, különböző nagyberuházásokat vállalnának, szállodaláncokat, szupermarketeket, új operát is építenének, amennyiben ingatlant kapnának a fővárostól. Jelen pillanatban a főváros nem képes ilyen akciókba belekezdeni, és nyilvánvalóan ez az alapvető működésképességét gátolja. Vagy egy másik példa, amit szintén a fővárostól hallottam, hogy a Munkaügyi Minisztériumot, amit a fővárosi közvélemény csak "elizélt" palotának hív, egy külföldi, japán tőkecsoport egy az egyben lebontaná, oda egy csodálatos szá llodát építene fel, és a Munkaügyi Minisztérium is kapna a városban egy más, frekventált helyen egy normális épületet. Mindezek a várva várt megoldások nem indulhatnak el addig, amíg ez a szabályozás valamilyen módon nem ad megoldást. A vagyonátadás kérdés ében a mostani javaslat inkább a fővárosi szintnek kedvez, és még csak garanciális jelleggel sem enged beleszólást a kerületnek. Az előterjesztés egyik lehetőségként kezeli azt, hogy majd a fővárosi közgyűlés határozatban dönt, de megítélésem szerint ez a megoldás nem oldaná meg a már most, néhány hónapos működés után jelentkező problémákat. Le szeretném szögezni, hogy semmi bajom sincs a fővárosi közgyűléssel, hiszen ez olyan, amilyen. Nem
