Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 22. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 13. napja - A fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
765 Miközben én azt gondolom, hogy a fővárosnak sok kicsi lehetőséget kell adni önigazgatásilag, vagyonilag és rendelkezésil eg, akár szoborállításban és sok mindenben, meg kell adni a lehetőségeket, természetesen egyeztetve. Én jelképként mellemen a Lánchidat hordom, amely összeköt, összeköti a hajdani két fővárost. Én azt gondolom, nem ismétlem, amit ez az úr itt annak idején elmondott, s befejezem, amit mondott. Azt mondta: "hogy nevét Budapestre kellene változtatni", ugyanis a városrészek egyesülnének, amelyek most nem a legjobb szemmel nézik egymást. "Mily haszon áradna ebből az egyesülésből, mily virágzó fővárosa lenne Magy arországnak rövid idő múlva. Egy fővárosnak kellene ezeknek lenni, egy, s nem megosztott, ellentmondó szívnek." Itt a gramofonom most elakad. Egy fővárosnak kellene ennek lennie, egy s nem megosztott, ellentmondó szívnek. Egy fővárosnak kellene ezeknek len nie, és nem megosztott, ellentmondó szívnek… (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik dr. Hasznos Miklós képviselő, Kereszténydemokrata Néppárt. Felszólaló: Dr. Hasznos Miklós (KDNP) HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP) Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igen emelkedett szívvel és fővel hallgattam az előttem felszólalókat. Azt kell, hogy mondjam, hogy az újjáválasztott magyar Parlamentben ilyen egybehangző, egybecsengő és őszintén jót akaró megnyilvánulásokat mindkét tábor részé ről még soha nem hallottam. Akkor mégis felvetődik bennem az a kérdés, hogy miért van egyáltalán, és vane vita, hiszen mindenki jót akar, mindenki egyet akar, mindenki a főváros érdekeit szeretné. Nem vonom kétségbe senkinek a jószándékát. Elkezdtem kutat ni magamban, hogy mégis mi lehet, ami bizonyos embereket szét fog választani, hiszen a Kormány részéről történik egy előterjesztés, és ezzel mérhetetlen számú módosító javaslat és indítvány fog elhangzani, mint ahogyan azt hallottuk. El kellett jutnom egy elméleti általánosításhoz, és az úgy hangzik, hogy minden olyan esetben, amikor egy olyan kérdés eldöntéséről van szó, hogy egy többlépcsős szervezetnél melyik szintre milyen döntési jogokat telepítsenek, akkor ütközik a centralizáció és a decentralizáció álláspontja. Ezt a vitát már a jelenlegi Parlament is megérte akkor, amikor az önkormányzati törvény megalkotásáról tartottak a hosszú, sokszor éjszakába nyúló viták. Akkor az ellenzék természetes politikai pozíciójának következtében minél nagyobb önállósá got igyekezett biztosítani a települési önkormányzatok számára, szemben a Kormánynak adresszált centralizációs törekvésekkel. Most, amikor a fővárosi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatot fogjuk vitatni, ez a kérdés kerül ismét előtérbe, hiszen majdnem minden lényegi módosító javaslat mögött ez a probléma fog meghúzódni, mi maradjon fővárosi hatáskörben, milyen hatáskörök kerüljenek a kerületekhez. Itt is ütközni fog a centralizáció és a decentralizáció híveinek a véleménye, csakhogy érdekes módon most fel fognak cserélődni a szerepek, és a centralizáció érdekében azok fognak szót emelni, akik korábban a decentralizáció zászlóvivői voltak. A kérdés az, hogy mennyiben baj ez. Nem baj. Állítom azt, hogy nem baj, hiszen, ha azok a szándékok állnak mögötte, amik az előzetes felszólalásokban elhangzottak, a jobbító szándék, akkor igenis ütközzön meg ez a vélemény. De! Nem szabad figyelmen kívül hagyni bizonyos tényeket, mégpedig azt, hogy Budapest nem azonos sem Londonnal, sem Berlinnel, de még Párizzsal sem, de még HorthyMagyarország Budapestjével sem. Magyar Bálint nagyszerű politikusi mivoltát tanúsítja, hogy az önkormányzati ülés előző vitájában idézett a HorthyMagyarország Budapestjéről, székesfővárosának jogi, önkormányzati berendezkedéséről. Amikor ezt Józsa Fábián tréfásan a szemére vetette, akkor a mostani felszólalásában ragyogóan megkerülte ezt a témát, mert a XIX. századi fővárosi törvényt említette, és nem az 1934. évi 12. törvénycikkelyt, amely a Horthykorszak székesfővárosát szabályozta. Hadd e mlítsem ezt meg. Nagyon érdekesen került szabályozásra: egy főpolgármestere, egy polgármestere volt Budapestnek, tizenhárom területi elöljárósággal, de ez a
