Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 22. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 13. napja - A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ)
741 Az első az áttekinthetetlenség. Egy törvénymódosítás keretében kellene rendelkezni az anyakönyvvezetés néhány kérdéséről, a tűzrendészetről, a választási eljárásról, néhány szabálysértési és államigazgatási eljárási kérdésről, a honvédelmi, a p olgári és büntető eljárásról, a kisajátításról, az építésügyről, a környezet- és természetvédelmi kérdésekről és így tovább – a felsorolás csak példálózó jellegű, nem kívánom mind a negyven, illetőleg ennél lényegesen több témakört érinteni. Gondoljuk el, hogyan zajlik majd ennek a törvénynek az általános és a részletes vitája! Az egyik felszólaló az önkormányzatok kötelező egészségügyi, szociális alap- és többletfeladatairól beszél majd, a másik a közút kezelőinek feladatairól, a harmadik a polgári védelem szabályozási hiányosságairól, a negyedik pedig kifogásolja, hogy milyen szabályozási kérdések maradnak érintetlenek. Emellett nagyon is valószínű, hogy a módosító indítványok nem maradnak meg a Kormány által javasolt körben, s ezért a tárgyalásra kerülő k érdések száma csak tovább szaporodik. Gondoljuk el azt is, hogy hogyan zajlik a törvényjavaslat bizottsági vitája. Hiába készülnek el az egyes szakbizottságok a saját szakterületeiket érintő módosító indítványok tárgyalásával, dönté s a Parlamentben nem születhet, hiszen a vitás kérdések a már konszenzusos részek törvényerőre emelkedését is megakadályozzák. Mi szolgálja az önkormányzatok érdekeit inkább? Ha folyamatosan készülnek a törvénymódosítások, vagy ha néhány vitás kérdés miatt hosszú hetekig kell várni valamennyire? Gondoljuk el azt is, miként történt a szavazási forgatókönyv elkészítése és a határozathozatal. Gondoljuk el továbbá azt is, hogyan tud a végrehajtó apparátus egy ilyen törvényből dolgozni. Ugyancsak komoly kodifiká ciós problémának tekintem, hogy ebben a törvényjavaslatban rendkívül sok szempont keveredik. Vannak itt deregulációs szabályok, csak néhány példát: vasutakról, hajózásról szóló jogszabályok egyegy rendelkezésének hatályon kívül helyezése, de még számos má s. Vannak törvényi értelmező és záró rendelkezésbe illők: a 109. § (1) bekezdése ilyen, és még nagyon sok; vannak, amelyek az önkormányzati törvény kiegészítésének tekinthetők: ilyenek például az önkormányzatok feladatait részletező számos rendelkezés; van nak önálló törvénymódosítások, vannak néhány mondatba sűrített, részleteiben ki nem munkált kormányzati koncepciót sejtető elemek, például ilyen a munkaügyi igazgatásról szóló rész. Vannak törvénycsírák, illetve olyan rendelkezések, amiknek önálló jogszabá lyban lenne a helyük. Végül vannak ide nem illő, a feladat- és hatáskörök problémáihoz nem tartozó szabályozási korrekciók, például a korlátozási kártalanítás, a hivatalból történő telekalakítás. Ugyancsak fontos kodifikációs problémának tekinthető, hogy n em különülnek el az egyszerű megítélésű, vélhetően sem módosító javaslatokat, sem vitát nem gerjesztő javaslatok a várhatóan nagyobb vitát kiváltóktól. Nem differenciált a Kormány aszerint sem, hogy melyek azok a kérdések, ahol a gyors jogszabálymódosítás az önkormányzat szempontjából életbevágók és melyek, ahol az sem baj, ha csak néhány hónap múlva születik meg a döntés, gondolok itt a honvédelmi igazgatás alakítására vagy a választójogi törvény néhány rendelkezése módosítására, ami szerintem nem olyan n agyon gyorsan szükséges. Ebben a javaslatban keverednek az elfogadás az 50% + 1 szavazatot igénylő törvények a kétharmados szavazati arányt igénylőkkel. Fel szeretném hívni arra a figyelmet, hogy ez milyen ügyrendi vitákat fog kiváltani. Nem világos az sem , miért vitatkozunk most olyan kérdésekről, amelyeket hamarosan újraszabályozunk – lásd rendőrség témaköre. A javaslat sok eleme még mindig keretjellegű szabályozást biztosít csak. Nem derül ki az sem, hogy milyen elv szerint tartja a Kormány az egyik kérd és további szabályozását törvényi szintűnek, míg hasonló fontosságú másikat miért utal kormányzati hatáskörbe.
