Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 21. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - GALI ÁKOS, DR. (MDF)
703 ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Kíváne még az elnök urak vagy az előadók közül valaki szóhoz jutni? (Jelentkező nincs.) Nem. Akkor rátérünk a t ovábbiakra. Minthogy módosító javaslatot nyújtott be Markó István és Gali Ákos az 1470es számon, általános és részletes vitát kell tartanunk. Most a törvényjavaslat általános vitája következik. Elsőként Gali Ákos kért szót a Magyar Demokrata Fórum részérő l. Felszólaló: Dr. Gali Ákos (MDF) GALI ÁKOS, DR. (MDF) Köszönöm Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem nincs kétségem afelől, hogy az utóbbi hetek politikai viharaiban kissé háttérbe szorult ez a törvényjavaslat, hiszen már november közepén beterjesz tette a Kormány, és annál fajsúlyosabb a gond valóban, mint ahogy miniszter úr is említette, amiről szó van, ez a munkanélküliség kérdése. Úgy gondolom, hogy már évekkel ezelőtt is világossá válhatott az odafigyelő ember számára az, hogy a teljes foglalkoz tatottság korábbi teóriája valójában egy álbiztonság volt, amelyet a valóságos gazdasági folyamatok napok alatt, pillanatok alatt lesöpörtek az asztalról. A problémának amúgy is súlyos voltát ez a pillanatszerűség, ez a sokkolóan gyors bekövetkezés még tov ább nehezíti, hiszen nem volt meg bennünk a védekezés képessége, nem volt meg a veszélyérzetünk ezzel a jelenséggel kapcsolatban. Felidézhetem, nem kell olyan messzire menni a félmúltban, a Veszprémi Építőipari Vállalat esetét vagy Ózdot, ahol ezek a probl émák jelenségszinten voltak tapasztalhatók. Fölidézhetem a tanácstalan arcokat, melyekről leolvasható volt a feleslegességérzés, amelynél azt hiszem, hogy egy tevékenykedő ember számára kevés rosszabb érzés van a világon. És most ott tartunk, ahogyan erre miniszter úr is utalt bevezetőjében, hogy ez a réteg százezres nagyságrendben jelenik meg hazánkban. Csak egy adat arra, hogy milyen növekedési ütemben. 1990 decemberében az előző hónaphoz képest regisztrált munkanélküliek számának növekedése meghaladta a 18%ot. Ez egy eszméletlen növekedési ütem. És ne legyenek illúzióink, tisztelt Képviselőtársaim, a százezres számok mögött családok tízezrei vannak, félresikló emberi sorsok és indulatok sajnos, bár félve mondom ezt az egy órával ezelőtti felszólalások ny omán, de mégis el kell mondanom: nagyon könnyen feszülő, nagyon könnyen robbanó indulatok, és ha ehhez hozzáteszem még azt, hogy az állami tulajdon túlsúlyán alapuló gazdaságban, ahol nagyon csekély áttétellel maga az állam a legnagyobb munkáltató, ott eze k az indulatok rendkívül könnyen a Kormány vagy az új politikai berendezkedés felé törhetnek. Meg kell jegyeznem, hogy nem lesz népszerű a tárca új vezetése sem várhatóan az elkövetkező időszakban, holott ki kell mondanunk, hogy lejárt az az idő, amikor az állam egyedül vállalhatta magára ezeknek a feladatoknak a megoldását, ha nem is azonos mértékű felelősséggel, de mindenképpen közös felelősséggel kell részt vennie ennek a feladatnak a megoldásában az államnak, a munkavállalóknak, a munkáltatóknak és ide sorolom még az önkormányzatokat is. Azt is látni kell, tisztelt Országgyűlés, hogy az utóbbi időszakban a munkanélküliség súlyosbodása egyre szélesebb rétegeket érint. 1988 előtt a munkanélküli népességnek több mint a fele segédmunkás volt. A legutóbbi jel entések, 1990 novemberéről keltezett jelentés azt mutatja, hogy ez az arány már csak egyharmad, de ugyanakkor megjelent 21%os nagyságrendben a szellemi foglalkozásúak rétege. Úgy gondolom, hogy ismét egy régi sablon tehát, ami ledőlt, nevezetesen az, hogy a munkanélküliség az alacsony képzettségű vagy éppen képzetlen rétegek sajátja volna. Egy törvényjavaslat fekszik előttünk, miniszter úr vázolta azt a folyamatot, amely ehhez a kialakuló helyzethez vezetett, és vázolta az eszközöknek azt a körét is, amely megoldást nyújthat. Ez a törvényjavaslat nem varázspálca. Úgy gondolom azonban, hogy jó eszközöket tartalmaz, annak ellenére, hogy a kilátások nem túl rózsásak. És nemcsak a költségvetésre gondolok, azt
