Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 15. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 10. napja - A családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - BAKÓ LAJOS, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Vörös Vince): - RAJ TAMÁS (SZDSZ)
653 Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat r észletes vitája. Megkérdezem az érintett bizottsági előadókat, kívánnake hozzászólni. Nem kívánnak, köszönöm. Bakó Lajos képviselőtársunk kíván szólni. Átadom a szót. Felszólaló: Bakó Lajos, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója BAKÓ LAJOS, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvényt módosító törvényjavaslat vitáját a költségvetési bizottság befejezte. A beérkezett visz onylag kisszámú javaslatról döntöttünk. Ezek közül többet elvetve, keveset megtartva, mégis – személyes benyomásom szerint – bizonyos jó érzéssel fogadtuk el egyhangúlag a módosított kormányelőterjesztést. Azzal a jó érzéssel, hogy most végre, ha nagyon s okat nem is, de segíthettünk a legnagyobb nemzeti kincseinket, gyermekeinket, gyermekeiket nevelő honfitársainknak. Ajánlom én is a költségvetési bizottság nevében az Önök számára is elfogadásra. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Gyér taps.) ELNÖK (Vörös Vinc e) : Köszönöm. Most felkérem Raj Tamás képviselőtársunkat, ha ehhez a témához kíván hozzászólni… Átadom a szót. Felszólaló: Raj Tamás (SZDSZ) RAJ TAMÁS (SZDSZ) Köszönöm szépen. Elnézését kérem, tisztelt Elnök Úr, az iménti tévedésem miatt. Mikor beléptem a z ülésterembe, Maczó Ágnes beszédét hallottam, és félreértettem a témát. (Derültség.) Köszönöm szépen. Tehát benyújtottam egy módosító javaslatot, amely arra vonatkozott, hogy a külföldi tanulmányait végző gyermek után is megkaphassa a szülő – esetleg a ne velőszülő – az igazolt tanulmányi időre szóló családi pótlékot. Korábban nagyon ritka eset volt az, hogy a szülő gyermekét külföldön taníttathatta, holott Széchenyi óta tudjuk, milyen fontos az, hogy a kiművelt emberfők sokasága az országot segítse az előb bre jutásban. Akkor kivételes dolognak számított az elmúlt években, évtizedekben, és akik elküldhették gyermekeiket, nyilván rendelkeztek olyan lehetőséggel, hogy ennek az anyagi fedezetét is biztosítsák. Manapság, hála Istennek, az egyházi iskolákból, ala pítványi iskolákból, sőt nemzetiségi iskolákból és ezeken kívül például Budapesten négy gimnáziumból is, amely idegen nyelvű gimnázium, van módja a szülőnek eljuttatni a gyermekét külföldre. Nem mondhatjuk azonban azt, hogy ez könnyebbséget jelentene a szü lő számára. Igen gyakran tapasztaljuk azt, hogy a szülő még nagyobb megerőltetéssel neveli gyermekét, gyermekeit, ha azok rövidebbhosszabb időt külföldön töltenek tanulmány céljából. Éppen ezért javaslom azt, hogy a szülő megkaphassa a családi pótlékot er re az időszakra is. Sajnálatos módon a szociális bizottság indítványomat nem támogatta, illetve azért nem támogatta, mert úgy érezte, hogy ez tartalmatlanná vált. Tudniillik – idézném a bizottsági jelentést – : "A módosító indítvány tárgyalása során megisme rte – mármint a bizottság, én nem – a Kormány rendelettervezetét, amely szerint módosítja a korábbi rendelet ide vonatkozó pontjait", és így lehetővé teszi a későbbiek során, amit jómagam is, ennek ismerete nélkül javasoltam. Úgy gondolom azonban, hogy ez nem akadályozza meg az Országgyűlést abban, hogy támogassa indítványomat, sőt feltételezem, hogy a Kormány helyzetét megkönnyíti egy ilyen javaslat, amely megelőzi az esetleges tervezett rendeletet. Biztos vagyok benne, hogy miniszter úr is – aki az imént hangoztatta, hogy szívén viseli ezeket a kérdéseket – támogatni fogja, és nemcsak a szívén viseli, hanem a gyakorlatban is melléáll, és ezzel a Kormány helyzete is megkönnyebbül, és a rendelet már most – méghozzá egy magasabb,
